A jogász, író, helytörténész és várospolitikus munkásságára a „Kanizsai kincsesláda” a Halis István Városi Könyvtár és a Thúry György Múzeum közösen fenntartott helyismereti adatbázisából vett összeállítással emlékezünk.

Szülei Halis Ferenc földbirtokos és Andri Julianna. Nagykanizsán és Pécsett járt gimnáziumba, a jogi egyetemet Budapesten végezte. Tanulmányait befejezve visszatért szülõvárosába. Különbözõ városi tisztségeket töltött be: 1890-ben árvaszéki ülnöknek választották, hosszú ideig városi tanácsos, késõbb polgármester-helyettes. Utóbbi hivataláról 1914 októberében mondott le.

1913-ban a városi könyvtár és múzeum megalapításakor kinevezték könyvtárosnak és múzeumõrnek. A város történetének lelkes kutatójaként régi okiratokat gyûjtött, és régészettel is foglalkozott. Írt történeti munkákat, elbeszéléseket, romantikus regényes mûveket és különféle vegyes cikkeket országos lapokba és folyóiratokba.

Illés Mária Zsuzsanna a 2001-ben megjelent Halis István 1855-1927. Helytörténész és várospolitikus Nagykanizsán címû szakdolgozatának bevezetõjében az alábbiakat írja:

– Munkámhoz a rendelkezésre álló források: Halis István mûvei, publikációi, kortársak írásai a szerzõrõl és mûveinek kritikái, egyházi és iskolai anyakönyvek, jegyzõkönyvek, térképek, az írásait felhasználó kutatók mûvei, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár kiadványai (2000-2001): meghívók, jubileumi újság, valamint az oldalági leszármazottak feljegyzései, szóbeli emlékei.

Az oldalági leszármazottak közül kettõ él, kik gyermekként még ismerhették dédunokabátyjukat, Halis Istvánt: Steinhardt Lászlóné (sz. Gerócs Ilona 1916.) és Dárdai Zsigmondné (sz. Metz Erzsébet 1921.), kik Halis Katalin, illetve Halis Teréz dédunokái. Visszaemlékezéseikkel nagyban segítették munkámat.

Ez ideig a még nem publikált életrajzi adatokat, Halis István kéziratos feljegyzéseit a család "levéltárosától", Steinhardt Lászlótól kaptam meg. Így is a rendelkezésemre álló források nagyon szûkösek, a városi iratok zöme megsemmisült, több esemény már csak Halis István mûveibõl rekonstruálható.

A fentiek felhasználásával és elemzésével szeretném bemutatni Halis István személyiségét és rendkívül szerteágazó munkásságát. Mivel ennek csak egy szeletét tudtam bemutatni, a témán való további kutatást szükségesnek tartom.

Halis István a várospolitikus:

– Halis István sokfelé járt, mégis neki Kanizsa a legszebb város, "milyhez hasonló nincsen sem a német, sem a török birodalomban!" Egészen más kép tárult az átutazók szeme elé. Molnár György drámai színész lelkendezve mondja: Nagykanizsa egy darab a fõvárosból, utcái virágosak, tiszták. Ennek az ellenkezõjét tapasztalta Vas Gereben ittjártakor: akkora volt a sár a sétatéren, hogy még lovakat is úsztattak benne.

Kanizsa fejlõdése az 1900-as években megtorpant. Egyre többen érezték azt, hogy jó lenne innen megszabadulni. Halis István másképp érzett, neki Kanizsa a világot jelentette. Ragaszkodott a poros és sáros utcákhoz, a rossz ivóvízhez, a város ferde társadalmi viszonyaihoz, városi tanácsához. Szerette Kanizsát. De ez az ember is városi tanácsos és e körülmény az õ lokálpatriotizmusát is gyanússá tenné, ha részérõl nem találkoznánk minden kétségen felül álló írói õszinteségével.

Írásaiban a város lakóit leleményesnek mutatja be, akik minden bajban feltalálják magukat, még ha ráfizetnek is. Sokszor még a város iránti jóság is az ellenkezõre fordul.

Írások Halis Istvánról:

Kortársak írásai

- Halis István népszerû ember volt, a város több egyletében aktívan mûködött közre. A Polgári Egylet vigadalomrendezõ bizottságának beválasztott tagjai között is ott találjuk. Az egyleti bálok szervezõi Halis Pista-ként emlegetik, mert nagyon népszerû ember volt.

- "Megyénket az egész országban úgy emlegetik, mint az írók és költõk hazáját. Zrínyi Miklós, Kisfaludy Sándor, Deák Ferenc, õk az un. Sasok, majd azok jönnek, akiknek szintén már jól kinõtt az 'írói tolla' közöttük találjuk Halis István nevét is.

- Vécsey Zsigmond polgármestersége idején, Sabján Gyula dr. fõjegyzõ és Halis István v. tanácsos nagy buzgalommal akarták megalapítani a kanizsai történelmi múzeumot, ennek anyaga már gyorsan gyarapodott, csak helység nem volt még.

Sok rejtett érték kerülne napfényre, ajándékozás és vétel útján gazdagítaná a leendõ múzeumot. Megkérdezték errõl Halis István tanácsos úr véleményét, ismertesse azt a Zalai Közlöny hasábjain.

Világosan kitûnik, hogy a tanácsos hozzáértését elismerték. Tisztelték a városért végzett önzetlen munkájáért, hallgattak tanácsaira, és a sajtó, hangot is kívánt adni Halis István véleményének.

- Az Irodalmi és Mûvészeti Körben is szívesen tartott felolvasást. A terem ilyenkor zsúfolásig megtelt érdeklõdõkkel. Sokszor csaknem két órán át mutatott be részleteket Nagykanizsa történetébõl. Nagy ügyszeretettel beszélt Huszti Györgyrõl, Babocsay Józsefrõl, aki még Kanizsa város történetével is foglalkozott. Személyüket érdekesen jellemezte Halis István tanácsos felolvasásában: "elõadása után szinte más szemmel nézzük a város tereit, és utcáit, amelyeken járva minduntalan elénk ötlik a múlt hagyománya, története, szokása, a néprõl oly kedves közvetlenséggel beszélt, s reméljük, hogy nem utoljára."

Halis István érdekfeszítõen, biztos tudással, határozottan vezette végig a hallgatóságát Nagykanizsa történetének számos epizódján. Olyan ember, aki a város múltjának minden részletét ismeri, topográfiai adatai pontosak.

- Dr. Sabján Gyula polgármester ünneplése.

A cikk szerzõje anonim. Sajnos. Pedig érdemes lett volna a nevét megtudni. Ragyogóan mutatja be az est két szónokának jellemét köszöntõ beszédük alapján. Ezek érzékeltetik az est hangulatát, az ünneplõ vendégsereg viselkedését.

Mindenki a helyén volt, amikor dr. Sabján Gyula a terembe lépett. Üdvözlõ szavai után harsány éljen fogadta a város polgármesterét. Mindenki helyet foglalt, megkezdõdik a gyomrok csatája. A fogások között köszöntõk hangzottak fel, pincérek hada szaladgált az újabb étkekkel, a karzaton szólt a zene. Ekkor lépett elõ az ünnepi szónok "magasztos hivatása fenséges szavakra inspirálja. Szónoki lendülettel, fenséges szavakkal, poetikus tartalommal teszi beszédét az ünnep értékes kincsévé. Beszédje végén viharszerûen tör fel háromszáz ajak - éljen kiáltása, amelynek erejében egy nagy város tiszteletének hódolata rezgett."

A hajbókolás és a harsány éljenzés levezetésére a következõ köszöntõ vállalkozik. Bátor ember Halis István tanácsos, a harmadik szónok, aki a polgármestert a város tisztviselõinek a nevében üdvözli. Nyugodt, tartalmas szép beszédet mondott, melynek tárgya érdekes és változatos tartalmával is hatott. Halis tanácsos történet író- és archeológus lelkére vall mindez. A tudósító döbbenten állapítja meg: "Mi is csaknem úgy jártunk, mint a falusi emberek, a kik saját gyertyatartóiknak értékét máshol tanulták megbecsülni." A köszöntõk tovább folytak, s közben - Sárközi bandája húzta a talpalávalót - a tányérok és evõeszközök csörögtek. A szombati bankett jól sikerült. Sajnos dr. Sabján Gyula polgármester városfejlesztõ programját az elsõ világháború félbeszakította.

- N. Szabó Gyula ír a legmelegebb hangon Nagykanizsa fiáról.

"találkoztam vele valami hatszor. Örült, amikor mentem, mert szeretett. Mondta is. Szerettem volna ennek a lelkes és dolgos nagy 'vidéki' munkásnak megcsókolni a kezét. S most hogy nem kísérhetem el utolsó útjára a 'drága kanizsai földbe' elszorul a szívem. Látom szobáját, ahol kincseit õrizte, látom erõsen megrokkant alakját, sárga arcát és szeretném, ha sírni tudnék. De, kedves Pista bátyám, ha nekem valakim meghal - nem tudok könnyezni, csak feketék a nappalaim és elmaradnak a pihenést ajándékozó éjszakáim."

- Nagykanizsa r. t. város tanácsa: Gyászjelentés, 1927. február 24. a következõ gyászjelentést tette közzé:

"Az elhunyt puritán egyéniségével, kollegiális magatartásával, évtizedes szorgalmas munkájával és jelentõs írói mûködésével nemcsak hivataltársai, de az egész város közönségének tiszteletét és szeretetét vívta ki magának."

Kanizsa