Ugyan a hazai amatõr labdarúgás világából valamilyen szinten jegyzett külhoni bajnokságba kikerülni van esély, de nem kimondottan szokványos. A 30 esztendõs nagykanizsai Hajnal Gábor (képünkön középen sötét mezben) sem játssza meg magát, tudja, hogy nem Cristiano Ronaldo tudású, éli a mai fiatalok - sokszor közösségi oldalas "megjelenésekkel" spékelt - életét, ugyanakkor a nyáron a szlovén negyedosztálybeli NK Panonija Gaberje legénységétõl mégiscsak el tudott szerzõdni a szlovén III. osztály Keleti csoportjában szereplõ, a magyar-szlovén határtól szintén nem túl távoli székhelyû NK Polanához. Úgy, hogy már nem a foci az életében az elsõdleges, egyfajta kiegészítésképpen viszont mozgalmas fél esztendõn van túl.

- Hogyan kerültél képbe a palinaiaknál?
- Eleve ugye már kint játszottam, gyakorlatilag a szomszéd településen Gyertyánoson, aztán nyáron egy, a szlovén és horvát futballban is otthonosan mozgó, például a zágrábi Dinamónál is ismerõs kanizsai kapcsolatot faggattak az NK Polanától, hogy kik jöhetnének szóba a közeli zalai végekrõl erõsítésként, hiszen védõt és középpályást is kerestek. Így kerültem képbe én is, aztán az elõzetes felmérõkön is megfeleltem.

- Hogy képzeljük el, milyen a szlovén harmadosztály?
- Harmadik ligáról beszélünk tehát, aminek az irama erõsebb a magyar megye egynél, de nem éri el az NB II-esét, illetve a mi harmadosztályunkban több együttesük a mentalitásukat figyelembe véve egyáltalán nem vallana szégyent - kezdte az FC Nagykanizsában kezdõ focista, aki késõbb a Miklósfa SE, a Szepetnek SE, vagy éppen a Barcsi SC soraiban is megfordult. - Rengeteg képzett és jó játékosuk futballozik a ligában és van hat kiemelkedö gárda, szerintem a Polana is közéjük sorolható, még ha az õsz nem is sikerült nálunk túl jóra. Érdemes megemlíteni az ND Beltincit, náluk sok volt szlovén elsõ osztályú játékos futballozik, akik még most is csak 25-30 évesek. A lendvai Naftáról és a muraszombati Muráról már ne is beszéljünk, utóbbinál például a kapus négy éve még az Európa-liga selejtezõjében szerepelhetett olyan csapatok ellen, mint a CSZKA Szófia, vagy a Lazio. A harmadik liga félprofinak mondott, de sokan ebbõl élnek, fõleg a kirakatcsapatoknál. A tabella alján lévõ együtteseknél is remek feltételek vannak, csak amíg nálunk vagy a muraszombatiaknál 8-10 hasonló képességû játékos van, akik közül három extra, addig a gyengébbeknél 3-4 az igazán képzett labdarúgók száma.

- Idõvel megkaptad a lehetõséget a bizonyításra, milyen volt a meccsek színvonala úgymond belülrõl?
- Élmény volt a ligában futballozni, nagy a hajtás és kemények, az utolsó utáni percig hajtanak, fõleg ha rangadóról van szó. Összehasonlítva a mi megye egyes környezetünkkel, a magyar megyeiben sem a körülményekkel van a baj, inkább a játékosok hozzáállása az, ami más. Kint mindenki nyerni akar, itthon ugyanakkor számos esetben mintha az állóvíz lenne a nyerõ. Én nem vagyok labdazsonglõr, mindig annyit teljesítettem, amennyi a tudásom és nem is kértek tõlem többet az edzõk, de ha kellett, még az edzésen is odacsúsztam a szimpla cicázás közben is, hogy ne kapjak ki. Itthon hasonló szituációban van, hogy kinézik az embert és kellõen erélyes edzõ híján inkább csak szájalnak néhány helyen...

- Milyen volt az elmúlt féléves idõszak az életedben?
- A tapasztalataim csak pozitívak, nagyon barátságosak es segítõkészek voltak a klub körül dolgozók. A palinaiaknál profi minden, másfél éve készült el stadionjuk másfél millió euróból. Ehhez tegyük hozzá, hogy egy 800 fõs településrõl beszélünk, ami valójában csak négyszáz, a lélekszám további három környezõ faluból adja ki a majd' ezret. Ehhez viszonyítva úgy vélem, a 400-600-as átlagnézõszám nem rossz, a Mura és a lendvai Nafta ellen pedig teltház volt 900 drukkerrel, ugyanakkor a lendvaiak ellen tavaly ezeregyszázan zsúfolódtak össze a csinos kis pályán. A körülményekrõl annyit, a pálya talaja mondhatni elsõ osztályú, 12 darab süllyesztett locsolós berendezéssel, ami még a kapu mögötti bemelegítõ részt is ápolja, a csapat melletti stáb pedig szintén professzionális. Egy mindössze kétmilliós országról beszélünk, de ilyen egyesületeknél a körítést össze sem lehet hasonlítani az itthoniakkal. Ettõl függetlenül voltak persze, akik reklamáltak, hogy nem jutottak a pénzükhöz, ellenben én többször még többet is kaptam, mint amiben elõzetesen megegyeztünk. Minden hónap 8-ig kezemben vagy a számlámon volt a kialkudott pénz. Véleményem szerint az alsóbb ligás osztrák csapatoknál tapasztaltakat és a palinai lehetõségeket nem is érdemes összehasonlítani, s ezt azért is merem állítani, mert a munkám végett Grazból ingáztam. Egyébként mindent kifizettek és tolerálták azt is, hogy a heti négy edzésbõl csak kettõn, olykor csak a péntekin vehettem részt.

- Maradsz, vagy a szlovéniai kaland egy idõre lezárulhat?
- Tavaszra már nem maradok, és ugyan jelezték, hogy számítanának rám több edzés mellett, sajnos a munkám végett Grazból Salzburg felé vettem az irányt és egy síparadicsom hoteljében dolgozom. Ebben az az érdekes, hogy a helyi csapat edzõjénél, mivel van kapcsolata a szállodával, már be is jelentkezhettem és az sincs kizárva, hogy majd még a foci végett nem is kizárólag a téli szezonra maradok. Mindent biztosítanak itt is a sportra a munkám mellett és ahogy az már korábban is elõfordult, nem gond számomra, ha a labdarúgás mellett melóznom is kell. A körülményekre itt sem lehet panasz, egy Salzburg környéki hatodik vonalbeli együtteshez igazolhatok...

Fotó: Pomurec.com

P.L.