Színvonalas közösségi élménnyel, a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenyével köszöntötte Nagykanizsa Város a 2017-es újesztendõt. A Krátky István Zenei és Kulturális Egyesület által szervezett est repertoárja egyrészt követte a Bécsi Újévi Gála tematikáját, másrészt a szervezõk nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a Strauss testvérek mellett más zeneszerzõk, Rossini, Sosztakovics, Donizetti, Hacsaturján, Lehár dallamvilága gazdagítsa, színesítse a programot.

Vezényelt Sándor János karmester, aki nyugdíjba vonulásáig a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertmestere volt. Azóta a szombathelyi zenekar ifjúsági koncertjeit dirigálja. A nagykanizsai zenekarral három éve koncertezik együtt, így a kanizsai közönség is többször találkozhatott már vele. Jelenleg a zalaegerszegi és az alkalmanként koncertezõ Zala Megyei szimfonikusokkal is együtt dolgozik.

Meglepetéssel is készültek a szervezõk. Vendégkarmesterként a nagykanizsai születésû (szepetneki) Papócsi Róbertet hívták meg, aki ez alkalommal mutatkozott be a nagyközönségnek.

Vendégénekesként Marton Éva operaénekes két tanítványa, Horti Lilla (szoprán) és Erdõs Attila (bariton) szerzett felejthetetlen élményeket a hallgatóságnak.

Horti Lilla a Zeneakadémia mester szakának végzõs növendéke idén két nemzetközi mezõnyben is kiemelkedõ eredménnyel végzett. Partnere, Erdõs Attila (bariton) 2018-ban debütál a budapesti Erkel Színház színpadán Verdi: Az Álarcosbál címû operájában Silvano szerepében.

Köszöntõjében Dénes Sándor polgármester azt kívánta mindenkinek, hogy találják meg azokat a célokat, amelyek elérése kihívást és egyben örömöt is jelentenek önmaguk, családjuk és környezetük számára. Legyenek olyan pillanatok az életükben, mint a mai este, melyek fényükkel beragyogják a mindennapjaikat, emlékezetessé és fontossá téve a most következõ évet is.

A városvezetõ hangsúlyozottan szólt arról, hogy nagy öröm számára, hogy Újévi Gálával kezdhetjük az évet, mert így valódi értékkel és élménnyel indulhatunk útnak a jövõ felé. Elmondhatjuk, városunk tehetséges mûvészei mutathatják meg tudásukat és elhivatottságukat. Egyben példával szolgálva mindannyiunk elõtt arra is, hogy a másokért együtt végzett munka, a hivatás szeretete és a zene milyen harmonikus világot képes megteremteni. Felmutatja, hogy az értékeket és az életünk olykor széttartó eseményeit miként illesszük a helyükre. Úgy, ahogy a hangok állnak össze végül dallammá, vagy ahogy a zenészek válnak egy zenekar nélkülözhetetlen tagjaivá.

A szepetneki Papócsi Róbert a Farkas Ferenc zeneiskola növendékekét Baráth Zoltán tanítványa volt kürtön, majd 1997-ben a Pécsi Zenemûvészeti Fõiskolán diplomázott. 2003-ban szerezte meg fúvószenekari karnagy diplomáját ugyancsak Pécsett. Dolgozott zenetanárként, kürtön játszott a budapesti Operettszínházban, a Pannon Filharmonikusoknál és a Kairói Szimfonikus Zenekarban. Öt éve Bécsben él, ahol vezényelni tanul Halász Mihály és Christian Schulcz professzoroktól. Két mûvet vezényelt a gálán. A híres örmény zeneszerzõ Aram Hacsaturján Mihail Lermontov Álarcosbál címû darabjához írt zenekari szvitjének elsõ tételét, a Waltzert. A szünet elõtt a bécsi újévi koncert hagyományait követve ifj. Johann Strausstól, vagy ahogy emlegetik a keringõkirálytól hallhatott-láthatott egy mûvet tõle a közönség. Amint lecsengett a Pezsgõ polka, Papócsi Róbert lerakta a karmesterpálcát, és csillogó konfetti-tûzijátékkal kívánt a HSMK színpadáról Boldog Új Évet!

A jókívánságokat a szervezõknek köszönhetõen pezsgõs koccintással is megerõsítették a jelenlévõk a színházi elõcsarnokban. A gála utolsó darabjaként ifj. Johann Strauss: Éljen a magyar címû mûve és Johannes Brahms 21 darabból álló népszerû mûvébõl a Magyar táncokból csendült föl az elsõ tétel. A közönség által „kikövetelt” ráadás szám kiválasztásánál néhány másodpercre gondolkodóba esett Sándor János karmester. Végül az utóbbira esett a választása, méltán belopva magát ezzel is a közönség szívébe.

Az ifjú karmester, Papócsi Róbert szemmel láthatóan jól érezte magát a koncerten. A vendégszereplésre Balogh Tünde, a Krátky István Zenei és Kulturális Egyesület alelnöke hívta meg.

– Sokakat ismerek a zenekarból, hiszen régebben gyakran játszottam a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekarban – mondja. – Még általános iskolásként is beülhettem közéjük, és nagyon nagy szó volt, hogy a nagyokkal, felnõttekkel játszhattam. Az elmúlt 10 év kimaradt, hiszen négy évig Kairóban éltem, lassan hat éve pedig Bécsben. Azóta egy kicsit nehezebben mûködik a kapcsolattartás, a hazajövetel. Dirigálok Bécsben, a Richard Wagner Konzervatóriumban, ahol ötödéves karmester tanuló vagyok Christian Schulz professzornál. 2018-ban vehetem kézbe a diplomámat, de továbbra is Bécsben maradok. Onnan szeretnék utazni szerte a világba, ahová meghívnak dirigálni.

Miután a kürtbõl befejezte a tanulmányait Papócsi Róbert, nem állt le, megjött a kedve a folytatáshoz, és a fúvószenekari karnagyi tevékenységhez. Bécsben, a zene fõvárosában van lehetõsége az embernek vezényelni és tanulni is jó tanároktól – jegyezte meg, amit az is igazolt, hogy elkísérte Kanizsára a koncertet meghallgatni Halász Mihály professzor is.

A gála mûsorát Balogh Tünde állította össze, és magára vállalta az esemény teljes leszervezését. A koncertmester Jakobovics Árpád volt.

Apropó! Maradjunk még egy kicsit „Bécsnél”, és számoljunk! Tervezzük be magunknak már most a jövõ évi Újévi gálát a kanizsai szimfonikusokkal. Az sem lesz baj, ha csak a pótszékeken lesz helyünk…

Bakonyi Erzsébet