Lélektõl lélekig szól az ének – ez a kóruszene és egyúttal a 25 évvel ezelõtt megalakult Farkas Ferenc Énekegyüttes titka, vallja Baráth Yvette karnagy. A mûvészeti csoport jelenlegi és egykori tagjai, valamint az új növendékek karácsonyi koncertjükön elevenítették fel a kórus történetének mérföldköveit.

1991 decemberében Baráth Yvette magánénektanár öt növendéke fellépett a zeneiskola karácsonyi koncertjén.Ezze laz alkalmi szerepléssel kezdõdött Nagykanizsa egyik meghatározó kórusának negyedévszázados története.

– Középiskolások, szinte még gyerekek voltunk akkoriban – idézi fel a kezdeteket az egyik alapító tag, Pfeifer Zsófia.

– Az elsõ elõadást hamarosankövette a többi, közben érkeztek az új tagok is. A családias közeg és az éneklés szeretete annyira természetessé tette ezt a folyamatot, hogy bele sem gondoltunk, milyen hosszú út állhata csapat elõtt. Miután megszületett az elsõ gyermekem, Pécsre sodort az élet, ezért léptem ki tíz év után. Az éneklést azonban nem szerettem volna abbahagyni: több kórusnál is szerencsét próbáltam, de sehol nem találtam meg azt a sajátos, egyedülálló nívót, amely az én szememben mindig is jellemezte a Farkas Ferenc Énekegyüttest – meséli Zsófia, aki ma már magánbábszínházában kamatoztatja a kanizsai évek során megalapozott énektudását.

Hasonlóan meghatározó, sõt, sorsfordító volt a kórusban eltöltött idõszak Tálosi Tamás számára, aki húsz évig énekelt az együttesben.Ez a két évtized, mint mondja, csapatmunkára és kitartásra tanította.

– Itthon és külföldön is számos helyen felléptünk, és rengeteg élményt szereztünk. Az énekkari sikerek mellett szívesen gondolok visszapéldául a közös, horvátországi nyaralásokra. Ráadásul én még a feleségemet is az együttesben ismertem meg – árulja el a fiatalember.

– Mi voltunk az elsõ kóruspár, és a fiunk, Matyi, az elsõ kórusbaba. Õ most már hétéves, nemrég kezdte el a zeneiskolát. Bízunk abban, hogy akár az õ személyében is biztosítva lesz az énekegyüttes utánpótlása.

A 25 éves csoport eleinte az Állami Zeneiskola Kamarakórusaként majd Szivárvány Együttesként mûködött. 2008-ban a tagok új nevet választottak:Farkas Ferenc zenei öröksége elõtt tisztelegve az énekegyüttes – az országban elsõként – felvette a nagykanizsai születésû zeneszerzõ nevét. A gesztusnak a 2000-ben elhunyt mûvész Svájcban élõ fia, Farkas András is örült, akivel azóta is szoros szakmai kapcsolatot ápol a kórus.

– A Mester példátlanul gazdag életmûvel ajándékozta meg a magyar zeneirodalmat. Szerzõi hagyatékát a fia gondozza, aki a pedánsan elrendezett dokumentumok között nemrég rábukkant a Pataki diákdalok folytatására– meséli az együttes karnagya, Baráth Yvette.

– A XVIII. századi dalfüzér elsõ három tétele a kanizsai közönségnek is ismerõs lehet, hiszen az elmúlt években mi magunk is sokszor mûsorra tûztük. A Képzõmûvészetek Házában megtartott, jubileumi rendezvényünkön mégtovábbi négy tételt, tehát immár a teljes mûvet elõadhattuk, miután megkaptuk a kottákat Farkas Andrástól. Azóta már a Mester újabb darabjait is elkezdtük betanulni, így reményeink szerint a jövõben még sok Farkas Ferenc-mû õsbemutatóját tarthatjuk meg.

Az énekegyüttes, amely 2015-ben elnyerte a legmagasabb, hangversenykórus-minõsítést, idén még inkább nyit a könnyedebb irányzatok, például a régi filmslágerek felé. A karácsonyi koncerten ebbõl már ízelítõt is adtak: Seress Rezsõ Szomorú vasárnapját és a Reszket a hold a tó vizén címû Deák Tamás-dalt „házi zeneszerzõjük”, Baráth Zoltán dolgozta át. Mindezek mellett a tagok 2017-ben is kiemelten foglalkoznak majd a kortárs kóruszenével, amit már a jubileumi évbenis célként fogalmaztak meg.

– A Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyertünk támogatást arra, hogy a magyar kortárs kóruszenét népszerûsítsük. Mi ezt a lehetõ legváltozatosabb helyszíneken igyekeztünk megtenni – fogalmaz Baráth Yvette.

– Jártunk olyan kis településeken, mint Hahót, aztán nagyobb városokban, például Sopronban, és eljutottunk a határon túlra is: elõbb testvérvárosunkba, Magyarkanizsára utaztunk, majd Olaszországban léptünk fel a nagykanizsai önkormányzat támogatásával. Az elõadások iránt mindenhol sokan érdeklõdtek, az együttes tagjai pedig rengeteget fejlõdtek ez alatt az idõ alatt. Tapasztalataink szerint az énekszó, és így a kóruszene lélektõl lélekig hat.

NEMES Dóra