„A szeretetreméltó magyar emberek…” – nem magunkat dicsérem, az elsõ világháborús kanizsai katonasírokat immár 5 éve gondozó csapat – Petõ Attila kezdeményezése – vívta ki ekképpen Morgijana elismerését. Ükapja, Resid Softic/Sovkic 1915-ben városunk hadikórházában hunyt el, egy bécsi levéltár helyszínrajza vezette az unokát Nagykanizsára.

Egyelõre még csak virtuálisan látogatott városunkba, de tervezi, hogy családjával valóban eljön. Egy 2014-es cikket http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/20837/javitjak-a-nevtablakat--ujrafestik-a-betuket-az-elso-vilageges-aldozatainak-sirjain/ talált megosztva a Nagykanizsai Polgári Egyesület facebook oldalán. Ahhoz szólt hozzá, majd üzenetet küldött. Kapcsolatot keresett az önkéntesekhez, akik Resid bácsi sírkövét (is) megtisztították, a neveket újrafestették. – Hogy talált ránk? – kérdeztem. Erre elküldte a mellékelt bécsi helyszínrajzot a városi temetõrõl. Egy, a legutóbbi Mindenszentek estén készült fotó – minden kövön egy-egy mécses, a központi obeliszk fényárban – volt a válaszom. – Hihetetlen – nyûgözte le a kanizsaiak szeretete. Gratulálok a katonasírokat gondozó csapatnak. Így is lehet városunk jó hírét kelteni.

P.J.