– szoktuk Arany Jánost idézni, amikor a szépirodalom – jelen esetben szó szerint – véres valóságról beszél. Jó nyolc éve sokan láttuk a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház elõadását, Andrási Attila rendezésében Siposhegyi Péter Magyar Piéta címû mûvét az 1944-45-ös délvidéki magyarirtásról.

Amikor az antifasiszták ugyanazt teszik, mint a nácik. A tettesek jól tudták, mirõl ne hagyjanak nyomot. A tömegsírok fölé beton, majd aszfalt került. Vagy szeméttelep. A hozzátartozók, a túlélõk, a jugoszláviai magyarok pedig 45 évig megfélemlítésben.A 30-40 ezer ártatlan magyar áldozat gyilkosait Tito marsall, a felszabadító jugoszláv partizánparancsnok azért teremtette le, mert kínos lehetett, hogy mindez kiszivárgott. Akinek Jugoszláviájáról sokunknak csak a Cézár konyak jut eszébe. Ám régi bûnnek hosszú az árnyéka.

Szlovéniában nemrég bontottak ki egy bányajáratot: az is a partizánok áldozatait rejtette. Bácska, Bánát, Drávaszög, Szerémség helyben halálra kínzott vagy koncentrációs táborba hurcolt (a képen a nagykikindai tábor pecsétje) áldozatait a könyvtárban január 26-án, csütörtökön, 17 órakor nyíló Délvidéki magyar golgota 1944-45 vándorkiállításból ismerhetjük meg.Köszöntõt mond Bene Csaba, a Zala Megyei Közgyûlés alelnöke. Elõadást tart Bank Barbara történész. A könyvtár nyitvatartási idejében, február 23-ig látogatható a kiállítás.

Kanizsa