Az Egy doboznyi szeretet jótékonyági megmozduláshoz csatlakozott CsodaPontok mûködtetõivel találkozott Cseresnyés Péter államtitkár, országgyûlési képviselõ, az akció kezdeményezõje és fõvédnöke. Lapunknak adott interjújában azt mondta: minden várakozást felülmúlt, hogy a kanizsaiak és a dél-zalaiak több mint négyezer cipõsdobozt töltöttek meg ajándékkal és szeretettel.

- Gondolta volna…?

- Hadd legyek õszinte: nem. Persze, nem a darabszám volt a lényeg, mert ha „csak” ezer gyermeknek tesszük szebbé a karácsonyát, már akkor is elérjük a célunkat, de ez az összefogás, a szeretet ereje engem is meghatott.

- Mi motiválta, amikor meghirdette a cipõsdoboz- és szeretetáradatot?

- Nézze, Magyarországon egyre többen, ma már 4,4 milliónyian dolgoznak, a munkanélküliség pedig 4,5 százalékos, a 2010-es csõdbõl talpra álltunk…

- … kikerülhetjük most a politikát?

- Persze, de ez nem politika, ezek a tények. Ma már 700 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, és az akkori tíz százalék feletti munkanélküliség is megfelezõdött. Emelkednek a reálbérek, vagyis aki dolgozik, elõreléphet. De vannak még olyan családok, amelyek hátrányos, nehéz helyzetükbõl egyelõre nem tudtak kitörni, az õ gyermekeiknek akartunk kedveskedni és egyben reményt mutatni. És persze, fontos volt az is, hogy megmozduljon a közösség - mert ez mindannyiunk sikere, a több mint négyezer cipõsdobozt megtöltõk sikere.

- Talán kulisszatitok, de most az olvasóknak elárulom, Hella Ferenc református lelkész az ötezerért imádkozott…

- A reformátusok nagyon sokat segítettek, s nemcsak most, hanem korábban is, hiszen az elmúlt években õk gyûjtöttek cipõsdobozokat, szerveztek szeretetakciókat, és ezt a nemes kezdeményezést akartam kibõvíteni. Az Egy doboznyi szeretet – hadd mondjam… – mozgalom mellé odaállt a gyülekezet, odaálltak a katolikusok, és nagyon sok olyan ember, akik nem kötõdnek egyházhoz, valláshoz. Ez most tényleg egy elsöprõ igen volt a szeretet és a közösség ereje mellett.

- Lehet ebbõl építkezni?

- Persze, ebbõl és a hasonló megmozdulásokból. Úgy látom, Nagykanizsa, a közösséget tekintve, egyre erõsebb, tudatosabb, mind többen gondolják úgy, hogy saját vagy családjuk elõrelépése mellett fontosak a város, a többi itt élõ polgár dolgai is. Amikor 2010-ben polgármesterré választottak, erre – az akkor még szunnyadó – erõre alapoztam, mert tudtam, hogy elõrelépésünk csak összefogással valósítható meg. Talán sokan nem értették, miért kell városstratégia, városmarketing, miért kellenek a rendezvények, de elõször a közösséget kellett megerõsíteni. A cipõsdoboz-akció ennek a szándéknak a sikerét, beteljesülését is jelzi. Köszönet érte mindazoknak, akik megtöltötték a szeretetdobozokat, és azoknak is, akik CsodaPontként csatlakoztak.

- Az ellenzék most biztosan felhorkan, hogy ez humbug, porhintés, elterelés…

- Akkor ön szkeptikusabb, mint én. Szerintem a közösségépítés ügyében mindegy, hogy valaki kormányon vagy ellenzékben van. Csak egy lehet a cél, hogy Kanizsa és a térség erõsödjön, fejlõdjön, ehhez pedig közös akarat kell. Aki csak a saját politikai érdekeit mérlegeli, az nem alkalmas a közösség képviseletére.

- Nem tudom, hány ellenzéki képviselõ hozott cipõsdobozt, de az konkrét információ, hogy baloldali érzelmû polgárok is csatlakoztak; találkoztam, beszéltem ilyen emberekkel.

- Hogy ki jobb- és baloldali szavazó, az csak a választásokkor számít, egyébként nem. Egy a fontos: ki hajlandó tenni, dolgozni, cselekedni Kanizsáért és a térségért, a cipõsdoboz-akcióban pedig az döntött, kinek mozdul meg a szíve, majd a keze. Ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy ki hogyan szavaz. Nem kell, nem szabad fehérre és feketére osztani a világot, ha egy közösségrõl, egy városról van szó. Ez advent idején is kiderült.

- Népfront…?

- Nem. Közösség.

- Rosszak a beidegzõdéseink…

- Igen, ez a múlt terhe, árnyéka, de ma már másként mûködik Magyarország. Tudom, ebben a beszélgetésben kerüljük a politikát, de mégis hadd hozzak egy példát a közelmúltból. Akik a kényszerkvóta ellen voksoltak, nem mind fideszesszavazók, de sikerült olyan egységet, egyetértést teremteni, ami ideológiák felett állt. A nemzeti ügy – konkrétan Magyarország és mindannyiunk biztonsága és szuverenitása – új egységet teremtett, Kanizsán is.

- Profi válasz – és nehéz vele vitatkozni…

- …nem; õszinte válasz. Több mint 3 millió 300 ezer emberrel pedig tényleg nehéz vitatkozni, nem is szabad.

- Jó, akkor más vizekre evezünk, mondjuk a Murára. Halad a folyó nevét viselõ program? - mert egy-két hónapja nagy a csend.

- Nézze, a „hivatalból” kritikusok azt felejtik el, hogy minden projektet, beruházást elõ kell készíteni, meg kell tervezni, s ez néha több idõt vesz idénybe, mint maga a kivitelezés. A Mura-programban több milliárd forint áll rendelkezésre arra, hogy Nagykanizsán és Dél-Zalában segítsük a gazdaság fejlõdését, a turizmust, a munkahelyteremtést, a vállalkozói, gazdálkodói ötleteket. A munka folyik, az elõkészítés fázisában vagyunk. Minden egyes vonalhúzásról, papírra vetett ötletrõl persze nem számolunk be, a lényeg úgyis az, hogy mi valósul meg. Sokan és sokat dolgozunk azért, hogy az elképzelésekbõl néhány éven belül konkrétumok, fejlesztések, munkahelyek legyenek.

Péter Árpád

Cseresnyés Péter is építette a szeretet bástyáját advent negyedik hétvégéjén az összegyûlt cipõsdobozokból (Fotó: Kovács Krisztián)