Vukics Ferenc: „Itt a pióca nem több vért akar szívni, itt azt akarja, hogy pusztuljunk el.”

Rövid kulturális mûsorral kezdõdött hétfõn este a Halis István Városi Könyvtár Nagytermében a Magyarok Szövetsége helyi közössége által szervezett lakossági fórum. A meghívott elõadó Vukics Ferenc, a szövetség országos elnöke volt.

Az elõadó bevezetésként a Magyarok Szövetségével kapcsolatban leggyakrabban felmerülõ kérdésre, miszerint „miért nem alakul a szövetség párttá?” az alábbiakat válaszolta. Egy ország akkor erõs, ha a társadalma benne van a saját országában. Nagy baj az, hogy ma hazánkban a pártok nem a társadalmat képviselik. A magyar nemzetnek a gondjait, bajait nem is vallják magukénak. A párttagok számaránya a lakosság számarányához képest nagyon csekély. Az országban választópolgárok vannak, akiknek eddig volt bizalmuk a rendszerhez. Ennek jeleként befizették az álam fenntartásához szükséges adójukat. A

történet azzal kezdõdött, hogy ’89-ben különbözõ baráti társaságok megalakították a pártjaikat, de csak néhány százfõs tábor állt mögöttük. Vagyis nem volt mögöttük népakarat. Egy olyan társadalom képes igazán erõs lenni, ahol van igazi érdekképviselet. Az érdekképviselet hiányát egy bank konszolidációjával támasztotta alá az elõadó, mely szerint az elmúlt õsszel felvettünk több milliárdnyi eurós hitelt, amellyel az országban tevékenykedõ bajba került bankot, bankokat kellett támogatni. Sõt, ebbõl az összegbõl még jutott a Csehországi bankok támogatására is. Így döntött a kormány. Vélhetõen, ha ez a döntés a demokrácia jegyében a népakaratra van bízva, a felvett összeg a lakosság konszolidációjára lett volna fordítva. Hasonlatos kérdés az is, hogy Magyarországon a költségvetésrõl nem lehet szavazni. Svájcban még arról is lehet, hogy az áfát 6%-ról 9%-ra felemelhetik-e. Ez egy demokratikus állam képét tükrözi. Hiba, hogy az országban nincsenek valós szakszervezetek, nincsenek szakmai szervezetek, és nincsenek civil szervezetek. Igaz, vannak, akik azt állítják 800000 taggal rendelkeznek. Kiderül, hogy 27 szervezetbõl állnak, a taglétszámuk csupán 800 fõt képez. Ezek a szervezetek a nagy állami begyûjtés után az újraosztásnál elsõként állnak a sorba. Az állami költségvetés tartja õket életben. Nem is várhatunk tõlük valós érdekképviseletet. Tehát ilyen körülmények között ki akar itt párttá válni? – tette fel a kérdést Vukics Ferenc.
Másik leggyakrabban felmerülõ kérdés, az alkotmányozás kérdése. Ezzel kapcsolatban az elõadó kifejtette, hogy a jelenlegi alkotmányunkkal a tanácsköztársaság idején teremtett államformát visszük tovább. Ezt megerõsítette az 1947-es elcsalt választás, 1949-ben született egy sztálini alkotmány. 1989-ben az utolsó kommunista kabinet újra megszavaztatta, mint a rendszerváltás átmeneti alkotmányát. Indokolttá vált tehát az alkotmányozás.
A népszavazás kérdésével kapcsolatban elhangzott, hogy a képviselõk költségtérítésének szabályozását érintõen hiába gyûlt össze a 600000 aláírás. A költségtérítés képviselõi pótlék álnéven tovább dagasztja a politikai elit pénztárcáját. Ez a rendszer olyan politikusokkal van tele, akik a zsebük megtömésén kívül máshoz nem értenek.
Az ellenzék bírálataként az elõadó azt vetette fel, hogy tavasszal miért nem történt kormánydöntés? Miért várjuk meg, hogy az utolsó morzsáig kitakarítsák az államkincstárat? Azóta elveszítettünk 500 milliárd Ft-ot. Végsõ menekülésben osztogatják a pénzt, bennünket pedig tovább nyomorgatnak. Több mint furcsa dolgok történnek itt. Mikor az unióban az áfát csökkentik, itt emelik. Itt a pióca nem több vért akar szívni, itt azt akarja, hogy pusztuljunk el. Megkezdõdött a nemzet felszámolása. Ilyenkor nincs reálpolitikai cél. Gyakran kérdezik, hogy miért nem mûködünk együtt bizonyos politikusokkal? Azért, mert ha a politikus pillanatnyi érdeke úgy kívánja, azonnal elárul. Mindegy milyen barátságot kötök vele. A politikus nem olyan ember, akivel szövetséget lehet kötni. Mi másfajta szövetséget szoktunk kötni. Barátságot, egy életre. Magyarországon törvénybe van iktatva, hogy a képviselõ nem felel semmiért, így felelõsségre sem vonható. Van-e még az országban ilyen munkahely?
Az elõzõek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, ha a választásokon nem indulunk, akkor kire adjuk a szavazatunkat. A válasz roppant egyszerû, csak olyan jelöltre, aki visszahívható és számon kérhetõ. Ennek jegyében született meg választási reklámfilmünk is, melyben egy ötéves kislány csak ennyit mond: „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.” A film fizetett hirdetésként sem jelenhetett meg Széles Gábor televíziójában. Ennyire félelmetes volna?
Az elõadó a továbbiakban kifejtette, az ország soha nem látott történelmi mélyponton van. Ennek okait elemezve megállapította, hogy az úgynevezett rendszerváltás kezdetén az „értelmiség” árulása kapcsán jutottunk idáig. Reményét és meggyõzõdését fejezte ki, hogy a nemzet nem veszhet el. Nem szabad tétlenkednünk, mert „a tétlen kezeknek az ördög ad munkát”. Meg kell õriznünk magyarságunkat, szem elõtt tartva, hogy „nem az a magyar, akinek a dédszülei magyarok voltak, hanem akinek az unokái is azok lesznek.”
Czene Csaba