Bertók Dániel református segédlelkésznek – saját bevallása szerint – három otthona van: Balatonszõlõs, azaz a szülõföld; Pápa, a diákévek helyszíne, és most már Nagykanizsa, ahol a helyi gyülekezetben szolgál, immár több mint egy éve.

2015 szeptemberében érkezett Nagykanizsára Bertók Dániel – akkor még a Pápai Református Teológiai Akadémia végzõs hallgatójaként –, hogy megszerezze szakmai gyakorlatát.

– Amikor az ember kikerül az iskolapadból és belecsöppen egy gyülekezet életébe, rádöbben, hogy mindaz, amit addig a lelkészi hivatásról gondolt, csak a jéghegy csúcsa, hiszen a teendõk nem merülnek ki a vasárnapi istentiszteletek megtartásában – mondja.

Igeszolgálattal, missziós munkával és még számos egyéb feladattal telnek Dániel mindennapjai. Ha vannak is fárasztó idõszakok, nem csügged: Hella Ferenc lelkipásztor mellett a gyülekezet tagjaira is számíthat.

– Nagyon megszerettem ezt a kis közösséget, hiszen mindenki szeretettel fogadott. Nagyon jó érzés ma már úgy hazasétálni a parókiáról, hogy útközben rám köszönnek, meg-megállítanak az emberek.

Dániel úgy érzi, a református gyülekezet mellett a kanizsaiak közössége is befogadta õt és a menyasszonyát is, aki szeptember óta szintén Nagykanizsán él.

- Kezdem magam egyre jobban kiismerni a városban, fõleg azért, mert itt szereztem meg a jogosítványomat is. De azért nap mint nap akad valami újdonság. Legutóbb például a Huszti téri földgömbre csodálkoztam rá, ami mellett már számtalanszor elsétáltam ugyan, de csak most vettem észre, milyen szép.

Amikor nem a gyülekezetben szolgál, Dániel napjai ugyanúgy telnek, mint bármely más fiatalé: olvas, sorozatot néz, vagy épp hobbijának, a focinak hódol heti egy alkalommal Kiskanizsán.

Nemes Dóra