A méhek szorgalmukról is híresek. Fõleg igaz ez a Zalától nem messze õshonos, szlovén, krajnai méhre, nemhiába a mondás. De a méhek szorgalma mit sem ér, ha a „gazdájuk”, a méhész nincs hasonló adottsággal megáldva. A Fûzvölgyön méheket „legeltetõ” Kiss Zsolt biztos, hogy viseli ezt az áldást, és már az elején leszögezi: fõállású méhésznek lusta ember ne álljon, és persze olyan se, aki allergiás a méhcsípésre…

Az ember õsidõk óta „zsákmányol” a természettõl. Az Oroszország távol-keleti részén fekvõ Kamcsatka félszigetének lakosai egy egérfajta odújából rendszeresen kiássák és ételként fogyasztják a turbánliliom gumóját, amit a szorgos kis egér téli táplálékul gyûjt össze. „Kárpótlásul” a rágcsálónak cirbolya-magvakat hagynak hátra, hogy éhen ne pusztuljon. Hasonló „zsákmányolást” folytat a méhész is, akinek szintén elemi érdeke, hogy a finom nektárért cserébe, gondoskodjon szorgos munkásairól. Egész évben, ahogy mondani szokták: hóban, sárban, fagyban is…

– A méhészetünk Fûzvölgyön, a falu szélén található. Idestova 15 éve méhészkedünk már itt, jelenleg 250 méhcsaládunk van – emlékszik vissza a kezdetekre a fõállásban méhészkedõ Kiss Zsolt. – A hely kiválasztásánál fontos szempont volt számunkra a Nagykanizsához képest közeli méhlegelõ kiválasztása, ugyanis az ezredforduló tájékán másodállásban, akkor még egy kicsit hobbiként is tekintve rá, fogtam bele a méhészkedésbe. A méhlegelõ kiválasztásánál lényeges még a jó közlekedési lehetõség, hiszen, ha úgy adódik, méteres hóban is ki kell menni a kaptárokhoz. Alehetõleg faluszéli terület pedig azért fontos, hogy a szomszédokat ne zavarják a méhek. De, ami talán a kiválasztásnál a legfontosabb volt, az a közeli akácerdõ. Ugyanis az akácméz fajtaméz, a legjobb nektár és a legfinomabb méz az akáchoz kötõdik. A virágméz minõségileg kicsit gyengébb, ezt különféle mezei vagy haszonnövények nektárjából, például a repcébõl „készítik el” a méhek. Tehát mindezekért fontos a jó helyszín kiválasztása, ami persze a legnagyobb igyekezet ellenére sem lehet minden szempontból tökéletes: az én méhészetem például eléggé szeles, huzatos.

– Aki méhészkedésre adja a fejét, annak elõször be kell jelentenie ezt az önkormányzatnál, illetve az állategészségügynél is. A kaptárokat csak arra alkalmas helyen lehet letelepíteni, amihez, ha bérelt területrõl van szó, akkor az ingatlan tulajdonosának engedélye is szükséges. Rendelet szabályozza azokat a módokat, amelyek megtartása nélkül nem lehet méhészetet létesíteni. Például a szomszédos ingatlanoktól védõsávnak kell elválasztania a méhkaptárokat, bizonyos esetekben legalább két méter magas élõsövényt vagy tömör kerítést kell alkalmazni, biztosítva a magasban való kirepülést, illetve háztömbök környékén méhészetet létesíteni vagy fenntartani egyáltalán nem szabad – sorolta a legfontosabb tudnivalókat a méhész. – Egy kaptárban az évszaktól és a család erõsségétõl is függõen, 10 és 50 ezer körüli egyedszámmal rendelkezõ méhcsalád él. Nyár elején vannak a legtöbben, míg télen, kivált a fagyos idõszakokban pedig a legkevesebb. Nyilván minél népesebb egy család, annál több mézet tud termelni.

– A családokat kora márciustól egészen októberig rendszeresen vizsgálni, gondozni, etetni és gyógykezelni kell, ugyanakkor a méhésznek mindig idõben kell megtennie a szükséges lépéseket, ha a végén mézet szeretne pörgetni. Nem olyan egyszerû tudomány ez, mint ahogy azt sokan gondolják – hívta fel a figyelmet a méhész szakember. – Mondanom sem kell, hogy a méhcsípésekhez már hozzászoktam. A kaptárokról, és sok ezer lakójáról egész évben gondoskodni kell, pont olyan ez, mintha háziállatot tartana valaki. Nincs megállás, szabad- vagy pihenõnap, folyton van valami munka velük. A méhcsaládokat augusztus végéig fel kell etetni megfelelõ mennyiségû élelemmel, például mézzel vagy kristálycukorral, hogy átvészeljék a telet. Általában szeptember végén, október elején teleljük be a családokat. A méhcsaládokat ilyenkor leellenõrizzük erõsségre, aztán megfelelõ mennyiségû és minõségû élelmetteszünk nekik, amely elegendõ lesz a következõ tavaszig, majd pedig gondosan takarjuk õket. A kaptárok kijáróira egérrácsokat kell felszerelni, hogy a rágcsálók ne juthassanak be. Csak ezután mondhatja egy gondos méhész, hogy felkészült a télre. Legközelebb februárban szoktam kinyitni a méhlakokat, amikoris cukorlepényt adok a családoknak, de a tél folyamán rendszeresen rajtuk tartom a szemem.

– Harmadik generációs méhész vagyok, még a nagyapám kezdett el méhészkedni, aztán a szüleim folytatták ezt a mesterséget, most pedig a testvérem, és én is a méhészkedéssel foglalkozunk. A mézet mi kereskedõknek adjuk el, piaci árusítással nem foglalkozunk. Jelenleg a méhészet, mint szakma komoly válságban van – szögezi le meggyõzõdéssel a férfi. – Óriási a méhsûrûség, rengeteg méhész küzd a talpon maradásért. Az idõjárás egyre kiszámíthatatlanabb, méhbetegségek – atka, nozéma és vírusok – tizedelik a kolóniákat. Aztán egyre komolyabb probléma, hogy nagyüzemileg hamisítják a mézet, az olcsó rizssziruppal és a gyantaszûrt mézekkel – a fogyasztói árat tekintve – nem tudjuk felvenni a versenyt.

– Pedig a magyar méznek nincsen párja – vetem közbe. – Én egyszer próbáltam ki Kínából származó mézet, hát, mit ne mondjak: soha többé nem próbálkoztam vele…

– Igen, hatalmas a különbség, a rendszeres mézfogyasztó már az illat alapján is könnyen különbséget tud tenni, meg sem kell kóstolnia – erõsíti meg szavaimat Kiss Zsolt. – Azonban a termék ára mindig fontos szempont a vásárlónak, és sajnos, sokszor ez lesz a döntõ szempont is. A vevõket szép lassan hozzászoktatják az olcsó, de gyatra minõségû, méznek nevezett ipari készítményekhez.A valódi, magyar méz felvásárlási ára pedig zuhan, míg a gyógyszerek, a cukor és az egyéb alapanyagok utáni fizetnivalók folyamatosan drágulnak, emelkednek. Így évrõl-évre, egyre csökken az elérhetõ nyereség.A tavalyi év pedig különösen gyengén alakult, a tavaszi idõjárás – a hûvös idõ és a rengeteg csapadék – tönkretette a repce mézelését, míg az április végi fagyok pedig hatalmas károkat okoztak az akácosokban: a kedvezõtlen idõjárás miatt így jóval kevesebb akácméz „termett”. Erre még rátesz egy lapáttal a Kínából érkezõ, nagy mennyiségû hamisítvány, így azt hiszem, nehéz 2017-nek néznek elébe a zalai méhészek…

Dr. Papp Attila