Kettõ olyan esztendõ is volt a 20. században, amelynek telén sarkvidéki hideget fújt a szél a Kárpát-medencébe: 1929-ben, majd 1942-ben is mínusz 30 fok alá süllyedt a hõmérõ higanyszála. Utóbbi dátum nem csak ezért emlékezetes. Hetvenöt évvel ezelõtt, 1942 januárjának utolsó napjaiban, magyar karhatalmi egységek – csendõrök, folyamõrök és honvédek – szerbek ezreit lõtték bele a vajdasági Újvidéken, egy napokig tartó razzia végkifejleteként, a jeges Dunába – sorolja az adatokat dr. Papp Attila, lapunk külsõs munkatársa, aki évek óta kutatja a „hideg napok” történéseit és következményeit.

– Amikor Siófokon mínusz 32,2 fokot mutatott a hõmérõk higanyszála, és az emberek önfeledten hódoltak a tél örömeinek a Balaton jegén, akkor néhány száz kilométerrel délebbre, az Újvidéki nagystrand jegén is emberi tömegek tûntek fel. Szerb és zsidó családok százait sorakoztatták fel a magyar csendõrök a Duna jégpáncéljára, hogy aztán a folyamõrség „leúsztassa” õket a folyón – szögezi le dr. Papp Attila.

– A térségben, a magyarok által 1941-ben megszállt Délvidéken, már 1942. elsõ napjaitól fogva ölték a szerbeket. A magyar karhatalom, egy összehangolt partizántámadástól tartva, etnikai tisztogatásba kezdett. Az eredmény: 1942 januárjának végére 3809 szerb maradt halva Újvidéken, Zsablyán, Csurogon, Temerinben, Óbecsén, köztük 1844 gyermek, nõ és öreg. Nem egy magyar önmarcangoló visszatekintés akar lenni ez az írás – hangsúlyozza a kutató.

– Új adatokra is leltem, a régi álláspontjaimat néhol módosítottam, felülbíráltam, és némely eseményt más megvilágításba helyeztem. A népbíróságok mûködését vizsgáló, szerb származású íróként csak ezeket a – illetve a néhol javított, új – tényeket írom le, ismét, hogy soha ne feledjük el azokat a hideg napokat, de még inkább emlékezzünk a következményeire: a szerb bosszúra. Ugyanis 1944 õszén, közel 20-25 ezer – az újabb kutatások szerint 5-10 ezer – ártatlan magyar fizetett a vérével Újvidékért, majd kollektív megbélyegzés jutott az életben maradottaknak osztályrészül. Na meg a szerbek sokáig tartó gyûlölete.

Néhány éve kezdõdött el valamiféle tényleges megbékélés. A magyar hivatalos bocsánatkérésre a „hideg napokért” a szerb parlament nyilatkozata volt a válasz, a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45–ben elkövetett gonosztettek elítélésérõl – zárta gondolatait dr. Papp Attila. Az író tanulmányát ide kattintva olvashatják el a téma iránt érdeklõdõk.

Kanizsa