Az olyan emberek, mint Csap Lajos emléke generációkon át fennmarad – hangzott el az egykori nemzetõr ezredes és pesti srác búcsúztatásán, a nagykanizsai temetõben.

A vitézi rendtársak is lerótták kegyeletüket és tiszteletüket Csap Lajos búcsúztatásán. „Nem adatott meg neki, hogy gyermekei legyenek, mégis sok unokája volt ott köztünk, hiszen gyakran látogatta a programjainkat” – mondta a kanizsai baranta közösség vezetõje, Vörös András. „Ezt követõen ugyanúgy törõdik velünk és figyel minket onnan fentrõl, mint ahogy életében is: tartást adott nekünk a felé való áldásos megfelelési vágy. És ez igaz az elõttünk évezredekkel élt sok hõs vitézre is.”

Sokan búcsúztak Csap Lajostól, így a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében vitéz Nagy Ottó, a kanizsai tagozat elnöke. Mint mondta: nemzetõr-társa igazi polgári, keresztény értékrendet valló és a szerint élõ magyar volt, aki egész életében kiállt ’56 igazságáért. A forradalomban a végsõkig harcolt társaival a kommunista rémuralom ellen. Mikor már nem volt más lehetõsége, el kellett hagynia az országot. A sors a Dél-Afrikai Köztársaságba sodorta, magyarságához azonban ott is hû maradt. „Tudta a szétszórattatásban sport- és kultúrközösség szervezésével, építésével szolgálni a magyar összetartozás és megmaradás ügyét, ahogy õ szokta mondani: tudott a dél-afrikai magyarok mindenese lenni. Ezért írta meg sok száz oldalas monográfiáját a dél-afrikai magyarok életérõl, mely minden bizonnyal része lesz a magyar nemzet önismeretét tápláló, jegyzett irodalomnak” - mondta Bottyán Zoltán a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese.

Vitéz Csap Lajos hosszan tartó betegség után, életének 87. évében hunyt el január 16-án. Utolsó útjára szerettei, barátai és tisztelõi kísérték el.

Kanizsa TV - Kanizsa