– Az igazság, igazság marad akkor is, ha a föld mélyére rejtik – mondta 1956 eseményeire emlékezõ ünnepi beszédében Marton István polgármester. – Habár a kommunizmus áldozatai miatt nem történt a nürnbergi perhez hasonló felelõsségre vonás, nekünk mégis tudnunk kell, az áldozatok valóban áldozatok voltak, a megtorlás pedig valódi megtorlás.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. és a köztársaság kikiáltásának 18. évfordulójának városi ünnepsége október huszonharmadikán reggel kilenc órakor ünnepélyes zászlófelvonással vette kezdetét a Deák téren, ahol az Olajbányász Fúvószenekar adott térzenét. A zászlófelvonásra megérkeztek a Magyar Gárda nagykanizsai tagjai is. Innen az ’56-os Emlékkertbe vonultak az ünneplõk, akik elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a Taubert László által készített emlékmûnél, valamint a nagykanizsai áldozatok emlékére állított kopjafánál és Orbán Nándor, városi nemzetõr-parancsnok emléktáblájánál.

Az ünnepi program a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban folytatódott, ahol Marton István polgármester mondott beszédet. A város elsõ embere felidézte az ötvenegy évvel ezelõtti nagykanizsai történéseket, s megállapította, a kordokumentumok, a könyvek, a cikkek és a szemtanúk emlékezete szerint városunkban is voltak olyan események, amelyekre büszkék lehetünk, s fogódzót jelenthetnek a ma emberének is. Utalt arra, hogy a kanizsai történéseknek nem csak Skerlák Józsefné esett áldozatul, hanem egy fiatal ipari iskolai tanuló, Ungor Károly is, akirõl azonban valahogy megfeledkezett az elmúlt ötven év történetírása. Arra szólította fel a jelenlévõket, hogy (habár ez nem pótolhatja az elmúlt ötven év hallgatását) ha Mindenszentekkor kimennek a temetõbe, gyújtsanak egy szál gyertyát valamennyi áldozat, köztük Ungor Károly emlékére is.

– A kommunizmus áldozatainak számbavételére sajnos, sehol a világon nem rendeztek nürnbergi pereket, de mi, józan magyarok, az áldozatokat ma is áldozatoknak, a megtorlást ma is megtorlásnak nevezzük – hangsúlyozta Marton István polgármester. – Az igazság, igazság marad, ha a föld mélyére temetjük is. Az igazság, igazság marad akkor is, ha valaki nem akar tudomást venni róla – utalt a polgármester arra, hogy a vérbefojtott forradalom után az állampárt viszonylagos jóléttel vette meg a nemzet nyugalmát, Faludy György szavaival élve: kolbászra cserélte a kötelet. Ám a nemzet nem felejtett, s 1956 céljai a rendszerváltáskor szökkentek szárba.

Az ünnepségen a Politikai Foglyok Országos Szövetsége nagykanizsai elnöke, Nagy Ottó elismeréseket adott át a forradalom eszmeiségének megõrzéséért. A Hazáért Érdemkereszt Arany fokozatát vehette át Rózsás János író, volt Gulag-rab, 1956-os emlékplakettet vehetett át vitéz Bartal György András, a POFOSZ elnökhelyettese, Miha Tamásné, a Rozgonyi Polgári Kör elnöke, valamint Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke.
Ezt követõen a Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképzõ Iskola diákjai adtak emlékmûsort az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai tiszteletére, az összeállítást Dr. Gerencsérné Farkas Mária rendezte.
Délután szintén a HSMK-ban Nagy Gáspár Kossuth-díjas költõ emlékére városi középiskolai versmondó versenyt rendeztek, a kanizsai megemlékezések pedig este ugyanitt Pitti Katalin operaénekes önálló estjével zárultak.

Ezt megelõzõen azonban sor került a hagyományos fáklyás felvonulásra, bár a szakadó esõ gyakran eloltotta a fáklyákat. A kórház-kápolnánál Fliszár Károly esperes-plébános indította útjára az emlékezõket, aki azt hangsúlyozta, jövõnk érdekében rendkívül fontos, hogy félelem nélkül éljünk, s a forradalommal kapcsolatban szerzett ismereteinket átadjuk az utókornak.

H.A.