Nagykanizsa Várpalotához és Orosztonyhoz hasonlóan, próbálja életben tartani a Thury-kultuszt. Tavaly, az emlékévben, a három település közös kiáltványt is megfogalmazott a végvári vitéz elõtt tisztelegve.

A Kanizsa azt kutatta, éle-e még a Thury-szellem. Thury György, Kanizsa egykori várkapitánya 1518-ban született Hont vármegyében, Középtúron és 446 esztendeje, 1571. április 2-án halt hõsi halált Orosztonyban.

Nem véletlenül érdemelte ki a „Dunántúl Oroszlánja” titulust, hiszen a XVI. század török által rettegett hõse minden alkalmat megragadott arra, hogy az ellennel szemben országát, egyben a rá bízott várakat védelmezze. Például 1566-ban Várpalota királyi végvára alól verte vissza a mintegy 7-8000 fõs oszmán hadat, s a palotai gyõzelem után 1567-ben nevezték ki a kanizsai vár kapitányává.

A vezetéknév azonossága okán kerestük fel Turi Zsolt Györgyöt Kiskanizsán. A történelembõl vannak ismereteik Thury György várkapitány életérõl, de a családi legendáriumban sosem esett szó a várkapitányhoz való kötõdésrõl – hárították el határozottan a kérdésünket. A György keresztnevet is azért kapta a szüleitõl, mert a Zsoltnak nem volt védõszentje – mondta szerényen beszélgetõpartnerünk.

A család Veszprém megyébõl származik, a Pápa és Devecser közötti kis faluból, Orosziból. Édesapjuk, Turi Kálmán rézmûves volt, magánúton végezte el a polgári iskolát, majd kitanulta a rádiómûszerész szakmát. A MALÉV alkalmazottjaként került a kanizsai reptérre helyettesíteni valakit, aztán itt maradt. A Munkácsy utcában (a vár egykori területén) kapott telket és itt építkezett 1956-ban. Zsolt a szülõkkel maradt a sarki házban, míg a másik két fiú, István és Csaba, (aki már nem él) ikerházat épített a szomszédos telken. Julianna nõvérük és Kálmán bátyjuk Ausztráliában élnek.

Zsolt és a felesége Marika kérésünkre megmutatták a fellelhetõ dokumentumokat, a keresztelési és házassági anyakönyvi kivonatok megsárgult másolatait, melyek gyakorta õrzik hibásan a család vezetéknevét.

A dédszülõk 1800-ban kelt házasság levelén hosszú „ú”-val és „y”-nal szerepel a Túry István név, és olvasható rajt a nemesi származásra utaló nobil szó.

A szomszédból átjött az idõsebb testvér, Turi István Árpád is, és bekapcsolódott a beszélgetésünkbe, az iratok tanulmányozásába. Újdonságot jelentettek õneki is a paksamétán olvasható adatok. Lesz még mit böngészniük a lapok között!

– Egyik unokanõvérünk, apám István bátyjának a lánya, Margit önkényesen Th-y-nal használta a nevét, de a többieket különösebben nem érdekelte, hogy honnan jött a családunk – mesélte. – Apám mindig emlegette a nemesi származásunkat és azt is mondta, valamikor Th-val írták a nevüket, de valahol elírták, és úgy is maradt. Különösebben nem zavarta, nem is járt utána.

Édesapánk belénk nevelte, hogy legyünk büszkék a nevünkre. A Turi név eredeti, becsületes magyar név. Magyarnak és becsületes állampolgárnak nevelt bennünket – mondta büszkén az idõsebb Turi-testvér.

– Apám szülei szegény, földmûves emberek voltak, különösebb gazdagság nem volt mögöttük, de a szorgalmával ki tudott emelkedni a falusi környezetbõl. A Thuri név után sohasem kutakodtak, s az iskolában sem kérdezett rá a név eredetére senki.

Búcsúzóul abban maradtunk, hogy a Turi-nevet csak István fia és az unokája, Áron viszi tovább a családban.

– De nem akármilyen gyerek lesz ám Áronból! – mondta csillogó szemmel, s hogy mutassa, felpattant a székbõl a 74 éves István, s vigyázzba vágta magát, mint egy katona…

Bakonyi Erzsébet