Ezt a célt szolgálja a Kanizsai esték rendezvénysorozat, amelyet idén már 18. alkalommal indított útjára a nagykanizsai református egyházközség. Idén a reformáció hatását vizsgálják az elõadók több héten át.

A kezdetektõl fogva felekezeti hovatartozás nélkül várják az érdeklõdõket a Kanizsai estékre. A reformáció kezdetének 500 éves évfordulója kapcsán Hella Ferenc úgy fogalmazott: az ünnep üzenetét nem a katolikus testvérek ellen, vagy a katolikusokkal szemben fogalmazták meg.

„Tulajdonképpen arról van szó, hogy a megújulás mit hozott, mit adott az egyháznak, mit adott a magyarságnak, mit adott az embereknek, és mint ilyen, nagyon érdekes, hogy a szentírást az ember a kezébe vehette az anyanyelvén. Kulturális szinten, nemzeti identitás szintjén. Tehát nagyon sok olyan hozadéka van a reformációnak, amibõl azt gondolom, ma is lehet erõt meríteni" - mondta el Hella Ferenc református lelkipásztor.

A Kanizsai esték nyitó elõadásán Dénes Sándor polgármester arról is beszélt: fontos értéke a városnak ez az elõadássorozat. „Fontos mindannyiunknak, városunk közösségének ez a rendezvény, hiszen évek, évtizedek óta a lelkipásztorok szervezésében itt, a kanizsai református templomban olyan lényeges kérdéseket dolgoztak fel az elõadók, melyek valamilyen formában hatással voltak a kanizsai emberek lelkére, életére" - fogalmazott Dénes Sándor Nagykanizsa polgármestere.

A reformáció Isten igéjén alapul – fogalmazott Steinbach József püspök. „Mi magunkat, protestánsok az ige egyházának nevezzük. Mert a reformáció legnagyobb felismerése volt Isten igéjének az értékelése" - vélekedett Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.

A nyitóelõadás után kiállítás nyílt Kálvin János életérõl és tanításáról, amelyet Balogh László presbiter nyitott meg. A tárlatot Gulyásné Raksányi Olga állította össze.

Kanizsa TV - Kanizsa

Balogh László presbiter köszöntõje

Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Kanizsai Atyámfiai és Atyámleányai!

Tiszta jó szívvel köszöntöm én is az egyházközségünk által szervezett 18. „Kanizsai Esték” címû elõadássorozatunk kezdõ alkalmát, annak minden érdeklõdõ lelkületû résztvevõjét. A reformáció 500 éves évfordulója tiszteletére induló programsorozatunk színesítõje a „Kálvin János élete és munkássága” címû képeslap-kiállítás, melyet Gulyásné Raksányi Olga gyülekezeti asszonytestvérünknek köszönhetünk.

Olga néni kálvini lelkülettel–„szívvel és értelemmel” – állította össze ezt az értékes dokumentációt. Tudom, hogy közel 25 ilyen és ehhez hasonló képeslapos dokumentumgyûjteménye volt már kiállítva az országban: Csurgón, Sárospatakon, az Evangélikus Múzeumban, Egerben, Miskolcon, Encsen, Nagyatádon,… 1990 óta tagja a neves Szombathelyi Képeslevelezõlap-gyûjtõk Egyesületének. A bélyeggyûjtésbõl indult ez a még informatívabb szenvedély, mely az antikváriumok, cserék, a keresésbõl induló rátalálások révén távol és közel elismert karakterisztikus gyûjteménnyé nõtte ki magát. A gyûjtõ büszke arra, hogy több értékes könyvhöz is adott illusztrációt. Bevallott tételmondata: „Ha csak egy valaki tanul is belõle, akkor megérte már a fáradtságot…” Így lesz a gyûjtõi alázatból népmûvelõi segítség.

A neves Raksányi család somogyországbeli, csurgói kötõdésû. Édesapja, Raksányi Lajos a Csurgói Református Gimnázium mûvésztanára volt rajztanárként, s Olga néni is ott érettségizett. Az 1792-ben alapított gimnázium szellemisége máig meghatározó a nagycsalád számára: „De tán jõ oly idõ, melyben nékünk a vidékünk Új Helikon lesz…” Több évtizedes gyûjtõmunkának köszönhetjük ezeket a képeslapokat. A képeslap hatalmas mennyiségû és különleges információt hordoz. Ma már nem „trendi” hobbi, de helytörténeti forrásként egyedülálló lehet, mûvelõdéstörténeti értéke vitathatatlan. A XIX. század végének ez a gyorsan népszerûvé vált, hatalmas iramban elterjedt találmánya mindent megörökített; lám Kálvinról is mily sok képeslap készült! De a sok képeslap csak kartonhalmaz, gyûjteménnyé a rendszerezés teszi!

Ezt a Kálvinról és Kálvinnak szóló rendszerezést az elkezdõdõ reformáció emlékéve indította újra. Lám, a reformáció gyönyörködtet is! Ezért rendjén való az is, ha a mi egyházközségünk is készül a reformáció 500 éves évfordulójára – például pelikános címeres intarziával és Kálvin – Károli – Kanizsai Pálfi János emléktáblával is.

Egy ilyen kiállítás tanúságtétel a gyûjtõ és a szemlélõ számára is. „Dicsérjétek az Urat!”Kálvinon keresztül tanulhatjuk a kötelességet, a szolgálatot, a tisztaságot, a gyakorlatiasságot, a bizonyosságot, a predesztinációt, az imádkozást és az írás olvasását; azt, hogy légy egyenes, kitartó, ne halogasd dolgaidat; de a méltányosságot és a megbocsátást is; azt hogy a helyes sorrend: Isten, Haza, Család – lehet, hogy kicsit feudális, de mégiscsak jobb, mint a „pénz, világ, ééén”…! Igen, Genf, „a kálvinista Róma”: a tisztes, szerény, nem hivalkodó gazdagság, pontos és sok munka, megérdemelt nyugalom; nem a birodalmi Róma és nem Moszkva, nem Washington és nem Peking – nem támadó birodalom, hanem egy kicsiny védhetõ, védendõ Haza… Bátornak és erõsnek lenni, Isten mindig mindenhez ad elég erõt! – én ezt tanultam Kálvintól Olga néni révén is.

Õ volt Genfben, a kálvinizmus központjában, és ott látta a reformáció emlékmûvét, még a reformátorok hóval takart fejét is, s mellettük Bocskai István fejedelem szobrát is. Mily érdekes, hogy Kálvin János genfi otthona (is) Szent Péter–katedrális. Legyünk büszkék a katolikus Illyés Gyula: „A Reformáció genfi emlékmûve elõtt” címû nagyívû versszimfóniájára: „Hiszed, hogy volna olyan–amilyen / magyarság, ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem.” Így jöhet össze hit és haza, s a haza a magasban…, melyet még a „csillag a máglyán” sem képes elhomályosítani.

1517. október 31-én Luther nyilvánosságra hozta 95 tételét. Ezzel kezdõdött a reformáció 500 éves gyõzedelmes idõszaka. Ennek vezéralakja volt Kálvin János a francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós: „a legnagyobb elme és a legjobb szervezõ”, aki megteremtette Genfben az „istenfélõ Város tökéletesen mûködõ prototípusát”. Az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. Kálvin János azok közé tartozik, akik olyan mértékben hatottak Magyarországra vagy a magyar kultúrára, hogy mintegy tiszteletbeli magyarsággal ruháztattak fel, ezért magyarosan írjuk a nevüket. Mi, akik a kálvinizmus vonzásában élünk, büszkék vagyunk a protestáns hõsökre. Persze a magyar prédikátorokat sem feledjük, de mégiscsak a kezdeti bibliás embereink a legfontosabbak, akiktõl tanulhatunk. Lelkészunokaként, presbiterként szeretnék „kõszikla” és „só” lenni a gyülekezetünkben. Az ehhez vezetõ úton szükségünk van elöljáróink bölcs beszédére, akár a Kanizsai Estékre, s az ilyen kiállításokra is; és Olga nénire is, aki hitvalló gyûjteményével segít nekünk – mintegy aláhúzva, hogy gyülekezetünkben is sokat kaphatunk, tanulhatunk Asszonytestvéreinktõl. Istenkeresésünkben Jézus nyilvános szavai az atyák bölcsessége által is eljuthatnak hozzánk – Olga néni utolsó kálvini idézetét segítségül hívva az Institucióból: „És így mindannyian megvallották, hogy semmi kormányzati formát sikeresen be nem lehet hozni, ha csak elsõsorban a vallásosságra nem fordítanak gondot, és hogy balgatagok azok a törvények, amelyek Isten jogát figyelmen kívül hagyván, csupán az emberekrõl gondoskodnak.”

A ma európai történéseit látva: kontinensünk és a kereszténység kapcsolatának témája elevenünkbe vág. Ha a szekularizáció, az elvilágiasodás útvesztõin túljutó Európa ismét megragadja a keresztyén szellemiség mélységesen mély értelmû gondolattartalmát – akár az elõbbi kálvini értelemben –, csak akkor mondhatjuk, hogy Európa nem volt, hanem lesz!

Kedves Olga Néni! Köszönjük az ajándékot! Áldást és békét kérünk életére!

Tisztelettel köszönöm a figyelmet!

Balogh László presbiter

(Elhangzott 2017. február 10-én a nagykanizsai református templomban Gulyásné Raksányi Olga „Kálvin élete és munkássága” címû képeslap-kiállításának megnyitóján.)