A vízkincs védelme hatalmas horderejû kérdés, amely hamarosan a legfontosabb ügy lesz a világon, mondta a Kanizsának adott interjújában Nádasi Tamás, az Aquaprofit Zrt. elnöke, akinek munkáját a hagyományos turisztikai évadnyitó szakmai gálán az év egészségturizmus menedzsere díjjal ismerték el.

- Tudja pontosan, hogy miért kapta ezt a rangos elismerést? – mert hivatalos indoklást nem olvastunk, nem hallottunk…

- Ezen a rendezvényen ezer turisztikai szakember vesz részt, és a szervezõk, nagyon helyesen, nem húzzák az idõt a kitüntetettek életútjának ismertetésével, a díj indoklásával. Ez nemcsak az én díjam, hanem a cégünké, kollégáimé is, s nem egy év teljesítményének, hanem az egészségturizmus, azon belül elsõsorban a magyar ásvány- és gyógyvízkincs hasznosítása, védelme területén végzett két évtizedek munkájának szól. Talán egy kicsit életmûdíj is, bár ahhoz fiatalnak érzem magam, hiszen most leszek csak hatvan…

- Munkából, feladatból volt elég. Talán nincs is olyan gyógyfürdõ Magyarországon, amelyben ne dolgoztak volna.

- A hazai fürdõfejlesztések, nagy projektek többségénél ott voltunk: Bükfürdõ, Sárvár, Hajdúszoboszló, Hévíz, Zalakaros, Harkány, Gyula és még sorolhatnám. Részt vettünk a fürdõvárosok fejlesztésében is, az egyik legfontosabb –több külsõ szakértõ bevonásával végzett – munkánk az Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia elkészítése volt.

- A gyógyfürdõ- és a fürdõváros-fejlesztés nem egy és ugyanaz? A lényeg, hogy jön a vendég és enyhülnek a panaszai.

- Most gyógyhelyfejlesztési programokon dolgozunk, ami több,mint a fürdõk fejlesztése, felújítása. A kezelések és a gyógyulás lehetõsége mellett ugyanis egészséges környezetet és attrakciókat is biztosítani kell a vendégeknek az adott településen. Szükség van parkokra, sétálóutcára, aktív szabadidõs, élményszerzési és kulturális lehetõségekre. A településeknek folyamatosan fejlõdnie kell, hogy minél színvonalasabban és hosszabb ideig szolgálhassák ki az oda érkezõ vendégeket. Ez komplex kérdés, úgy is kezeljük.

- A „leltárban” szállodák is szerepelnek, nyilván a komplexitás miatt…

- Valóban, szállodafejlesztésekben is közremûködünk, májusban nyílik például Zalakaroson egy négycsillagos hotel, amely a fürdõvel összeköttetésben áll, s ugyanilyen projektet menedzseltünk Sárváron is, amely nagyon jó számokkal, vendégadatokkal mûködik.

- Cégük nemzetközi szinten jegyzett a vízkezelés területén is. Most az Orbán-Putyin találkozón szóba került, hogy Oroszországban is lehetõség kínálkozik a magyar vállalkozásoknak, szakembereknek. Van ebben fantázia?

- Több ország kapcsán is elhangzott már hasonló. Oroszország esetében azért különleges ez a lehetõség, a víztudás exportja, mert az oroszok meghirdették a „Tiszta Víz”programot. Mi jártunk már náluk, tárgyaltunk is, s ha a két ország formába önti az együttmûködés kereteit, akkor a mi kiváló vízügyi szakembereink, cégeink elõtt – rajtunk kívül jó pár kanizsai cég is élen jár e téren – komoly piaci lehetõségek nyílhatnak. Egyébként sok helyen van probléma, Kanizsa testvérvárosával, Togliattival is folytattunk már megbeszéléseket víztisztításról és –kezelésrõl. Ez a csúcstalálkozó talán újabb lendületet adhat ennek a projektnek is. Persze, más országokban is komoly respektje van a magyar vízügyi tudásnak, ami a Kanizsáról indult,exportképes cégeknek további piaci potenciált jelent.

- Igaz lehet a vízió, hogy a vízért háborúk dúlnak majd, akár a közeljövõben is?

- Tavaly novemberben Budapesten rendezték a Víz Világtalálkozót, amelyen miniszterek, kormány- és államfõk, szakpolitikusok is részt vettek, és sûrûn elhangzott: a jövõ biztosítéka a tiszta víz lehet az emberiség számára. Jelenleg az édesvízkészlet nagy része a sarki jégben található, fõként az Antarktiszon, a klímaváltozás hatására azonban olvadnak a jéghegyek és fogy ez az értékes vízkészlet. A felszíni és felszín alatti vizek mennyisége csekély, így sérülékeny, az emberiség pedig folyamatosan szennyezi, ráadásul egyenetlen az ivóvízként hasznosítható vízkészlet térbeli és idõbeli eloszlása is. Afrikában, az arab térségben és a szovjet utódállamokban, például Kazahsztánban, Kínában és Indiában kifejezetten riasztó a helyzet, s elõbb-utóbb háborúk törhetnek ki a vízért.

- A világ komolyan veszi ezt?

- Az ENSZ-ben az energiahordozók után másodikként a vízre jut a legnagyobb figyelem, de szerintem hamarosan ez megfordul, mert az a tét, hogy az emberiségnek - most 7,5 milliárd embernek - lesz-e megfelelõ minõségû, tiszta vize. A migráció egyik kiváltó oka, hogy Afrikában és Közép-Ázsiában nincs elegendõ vízkészlet, nincs lehetõségük arra az ott élõknek, hogy mezõgazdasági termelést folytassanak, ezért elindulnak. S ahogy nõ a világ népessége, ez egyre nagyobb feszültséget jelent.

- Vízkezelésben és –tisztításban Magyarország – azon belül Kanizsa – nagyhatalom: itt a tudás, itt a technológia. De vajon élnek-e ezzel a lehetõséggel azok az országok, amelyek bajban vannak?

- Megvan a szándék, a legtöbb helyen már felismerték a probléma súlyát. Az emberiség legalább egyharmadának nem jut egészséges ivóvíz, sok helyen nincs szennyvíztisztítás, ami óriási veszély. Csak egy példa: a fogamzásgátló tabletták hatására a szervezetbõl távozó melléktermékek rákkeltõ hatásúak, a férfiaknál pedig meddõséget okozhatnak. Ha ez tisztítás nélkül az élõvizekbe kerül – sok más szennyezõ anyaggal együtt -, akkor a folyamat beláthatatlan következményekkel járhat.

Péter Árpád