Amikor a szepetneki Lákics Mária megkapta elsõ igazi ünneplõjét, aligha gondolta, hogy felöltõje, amit az oltár elõtt is viselt, száz év múlva nemcsak a község múltjának, hanem a jelenének is a része lesz. Ez a kabátka ihlette ugyanis a Királyi Kórus új fellépõruháját, amelyet a nagykanizsai Kovácsné Zakócs Erzsébet varrt meg a nõi kar számára.

Pfeiffer Andrásné, leánykori nevén Lákics Mária 1889-ben született. Szepetneken élt, és itt is ment férjhez. Esküvõjén - a korabeli sváb szokásoknak megfelelõen - fekete felöltõt viselt, amelynek színe mára ugyan erõsen megfakult, de ettõl eltekintve még mindig kiváló állapotban van, köszönhetõen Fischl Ottiliának.

– A férjem néhai dédnagyanyjáé volt, így került hozzám több mint harminc éve – magyarázza Ottilia. - Úgy tudni, Marika néni – a mai menyasszonyokkal ellentétben – nem csak az esküvõjén viselte, hanem késõbb is, például ünnepnapokon, vagy ha templomba ment.

Ottiliának annyira megtetszett a gyöngyökkel és bársonnyal díszített kabát, hogy úgy érezte: nem hagyhatja a szekrényben porosodni. Az elmúlt harminc évben õ maga is többször viselte, és amikor elkészült Szepetneken a Közös Kincsünk helytörténeti tárlat, felajánlotta a szervezõknek, hogy a felöltõt is állítsák ki.

Így került az évek során a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Királyi Pál Kulturális Egyesület és a Királyi Kórus látóterébe a ruhadarab. Marika néni és az 1900-as évek szepetneki örökségét nem csak konzerválni akarták a helyiek: a kórus új fellépõruháját a száz évvel ezelõtti alapján készíttették el. A feladattal a kanizsai Kovácsné Zakócs Erzsébetet bízták meg.

– Nagyon megörültem a kérésnek, hiszen egy régi ruha szó szerint olyan, mint a kézzel fogható történelem – véli. – Amikor meghallottam, hogy ezt a felöltõt egy fiatal lány kapta az elsõ igazi ünnepére, elképzeltem, vajon mit szólt hozzá, amikor elõször megpillantotta? Hogyan érezte magát benne, és milyen alkalmakkor hordta? Ezeket a benyomásaimat is próbáltam átörökíteni az új kabátkába.

Erzsébet az eredeti lemásolása helyett egy modern, stilizált változatban gondolkodott, amely méltó utódja lehet a sváb viseletnek, ugyanakkor önálló létjogosultsága is van.

– Legelõször is azt kellett átgondolnom, kinek és milyen célból készül a ruha, utána álltam neki a varrásnak – avat be a részletekbe. – A szabása modern, de stílusában emlékeztet Marika néniére. Korhû anyaggal, francia bársonnyal dolgoztam, és az eredetihez hasonlóan gyöngyökkel fûztem fel, illetve apró Swarowski-köveket raktam rá, hogy a színpadon legyen egy kis csillogása.

A felöltõk a Királyi Kórus karácsonyi és egyben tízedik, jubileumi elõadására készültek el – alig félórával a rendezvény kezdete elõtt. Az új fellépõruha nemcsak a tagok, hanem a szepetnekiek tetszését is elnyerte.

– Minden egyenruha erõsíti a csapat összetartozását és a tagok identitását, ez a viselet pedig ezer szállal kötõdik a községhez – mondja a karnagy, Kollonay Krisztina. – A helyi, német hagyományok ápolása egyike a fõ feladatainknak, és ezt most már nemcsak a repertoárunkkal, hanem az öltözékünkkel is kifejezhetjük.

A Királyi Kórusnak egész évben sok fellépése van: a tagok bíznak abban, hogy ezeken az alkalmakon határon innen és túl is hírét vihetik Szepetneknek és Marika néni százéves kabátkájának.

Nemes Dóra