Harminc baromfi szaladgál, kapirgál békésen Horváth Zoltánék udvarában. Szemmel láthatóan jól érzik magukat a sok esõtõl, hótól még nyirkos talajú udvarban. A madárinfluenza miatt két-három napig zárlat alatt tartották – majd a környéken élõkhöz hasonlóan –, kiengedték õket a szabad-levegõre. Kacsa, liba, pulyka, gyöngytyúk tenyésztésével nem foglalkoznak.

Jó évtizede az udvar végében új baromfiólat építettek számukra, azonban hamarosan változtatni kellett a terveiken. A kerítést átugrotta a róka, de más is kedvet kapott a fiatal csirkehúsra. Emiatt magas drótkerítéssel zárták le az udvart, és a tyúkokat másik, vasajtóval védett helyiségbe költöztették át. Ezzel még nem oldódott meg a védelmük, napközben továbbra is szemmel kell tartani õket. Pár éve egy ragadozómadár, egy héja is feltûnt a láthatáron. Különösen a fekete, kendermagos tyúkok váltották ki az érdeklõdését. S amilyen gyorsan csak lehetett, lecsapott a kiszemeltjére, és elviharzott zsákmányával a kertek alatt.

Tojásért, baromfihúsért nem kell boltba menni a négytagú Horváth családnak. A búzát, a kukoricát a kertben megtermelik, csak indító-, és tojó tápra adnak ki pénzt. A jól bevált munkamegosztás szerint Zoli, a férj vágja el a tyúk nyakát, a forrázásban, a kopasztásban még besegít kint az udvaron, aztán a feldarabolás és a fõzés már a felesége, Évi dolga.

B.E.