Egy igazi téli étel, a személyes kedvenc szarvas Wellington sem hiányozhat a bázakerettyei Bonne Chance étterem újdonsült séfjének étlapjáról. A zalai erdõ szélén szinte kötelezõ a húsok királyának jelenléte, amely népszerûségét tekintve felülmúlta a várakozást. - Akik szeretik az igazán mély és telt ízeket, a vadhúst, azoknak kihagyhatatlan a Wellington - mondja Nagy Attila séf, aki a fõvárosi nyüzsgést cserélte le a vidék nyugalmára.

Az elsõ Michelin-csillagos étterem egykori konyhafõnök-helyettese - aki nem mellesleg nemrég a 2016-os Év Bortermelõje díjátadón készítette el a húsfogást - szerint bár a Wellingtont egyszerû elkészíteni, mégis csak nagyon kevesen tudják kivitelezni. A titok a tökéletes hozzávalókban és az érzékben rejlik, mondja a séf, aki végül elárult pár érdekességet.

A hagyományos Wellington alaprecepten túl õ például két tésztába tekeri a húst. Elsõként egy kis kérget pirítva rá elõsüti a húst és félreteszi pihenni. A cukor nélkül készült palacsintatésztát megkeni a pirított gombás szósszal, amelybe pirított hagyma, fokhagyma, só, bors, petrezselyem és szarvasgomba olaj kerül.

Aztán a palacsintatésztába feltekeri a húst, majd egy 2-3 milliméterre nyújtott vajastészta borítást kap az egész. A húskölteményt szorosan frissen tartó fóliába tekeri, és hagyja egy órát állni a hûtõben, hogy szép formája legyen. Sütés elõtt megkeni tojássárgájával. A Wellingtont egyébként készíthetjük angolosan, vagyis véresen, közepesen és jól átsütve is.

Az elkészült ételt kis pihenés után szeleteljük, és burgonyapürével tálaljuk.

Hozzávalók 4 fõre:

50 dkg szarvas bélszín, 15 dkg erdei gomba, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, olívaolaj, petrezselyemzöld, 20 dkg fagyasztott vajastészta (leveles tészta), 1 tojássárgája, szarvasgomba olaj, só, bors, palacsintatészta.

Nagy Attila séf szerint a titok az érzékben rejlik (Fotó: Vuk Anita)