Nagykanizsán a Települési Értéktár Bizottság jogosítványaival a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról szóló kormányrendeletnek megfelelõen az önkormányzat Humán Bizottsága rendelkezik. Így került már be a Települési Értéktárba: a dödölle, a kanizsai dödöllefesztivál, a miklósfaikerékrépa, a magyar szablya… A jövõ héten felhívással és adatlappal állunk elõ, hogy a helyi értéktár hivatalosan is bõvüljön. Ehhez szeretnék néhány fogódzót adni.

Miért jó magyarnak lenni?! Bevallom, pozitív szemléletû tanáremberként nálam ez nem is kérdés, hanem egyértelmû állítás: jó legmeghatározóbb közösségünkhöz, a magyarsághoz tartozni. Egy ember minél több közösségi színtérhez tud tartozni, élete annál gazdagabb, színesebb. Az, hogy magyar vagyok, érték. Természetesen a másik néphez való tartozás is érték. De nem véletlenül vagyunk magyarok, van helyünk itt a világban. Aki számára ez Magyarországon nem fontos, az szegényebb; azt sajnálom, hogy ebben az élményben, a magyarsághoz való tartozás élményében nem részesül. De van segítség!

Ezek a kapaszkodnivaló segítségek lehetnek például a kanizsai, a zalai, a magyar jellegzetességek, karekterisztikumok, értékek:hungarikumok, zalaikumok, kanizsaikumok. Ezek természeti értékek, épített vagy tárgyi értékek és szellemi értékek lehetnek. Ezek mindegyike kis csoda lehet számunkra, ezért érdemes létrehozni a települési, megyei és nemzeti értéktárunkat.

Jó lenne, ha lenne közös európai értéktár, ihlet hagyományokban, élményközösségben. Ez még várat magára, ez jelenlegi európai bajaink legnagyobb forrása. Hungarikumok gyûjteménye már van 8 kategóriában:agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és mûszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus. Zalaiságunkat is megélhetjük a pannon dombok lágy lankái között Lendvától Füredig, Sümegtõl Kanizsáig…

A sok-sok körülölelõ érték: hungarikum, zalaikum és kanizsaikum közül hadd hívjam fel a figyelmet a számunkra legfontosabbakra: a KANIZSAIKUMOKRA! Hiszem, hogy számunkra, igazi kanizsaiak számára Kanizsa a világ közepe – feltéve, ha otthon vagyunk benne… Remélem, sok lokálpatrióta érzi így, akit a „kanizsai gõzös” füstje megérintett. Megtisztelõ, hogy távolról jövõként is elmondhatom: milyen fontos a szülõföld, a lakóhely, ha karakteres, ha rá lehet ismerni, ha vannak „évgyûrûi”, ha bocsát ki magából „szeretethullámokat”. Nagykanizsa ilyen. Jó lenne, ha lehetne közös szenvedélyünk Kanizsa!

Van egy álmom! Kanizsai jövõképemben szemem elõtt lebeg, amint… Egy gõzösrõl is láthatóan a Csónakázó-tavon sárkányhajó úszik, rajta egy lovon Erdõssy Eugénia (híres operaénekesnõnk), miközben dödöllét, répát és fánkot eszik, kanizsai sört iszik és kiskanizsai lilahagymát árul, s ezt a parton versmondók, jazz-zenészek és igricek, irodalmárok kórusa kíséri, s még a sáskák árvácskái is dalra fakadnak… Ideinteget a Nagy-Magyarország-emlékmû, a Zsinagóga és a Szentháromság-szobor is! Sõt integet Batthyány Lajos, Hevesi Sándor, Kaán Károly, Virág Benedek, Deák Ferenc, Thúry György is „a Zrínyiek városában”! S mindezt a pannon dombok lágy lankái között, a zalai erdõben fekvõ, 5 út keresztezõdésében álló, 91 útmenti kereszttel szegélyezett, 3Δ-alakú belvárosi térrel és 150 eklektikus szép házzal megáldott Kanizsa (mint iskolaváros, katonaváros, kereskedõváros, sok tömbudvaros „sakkfõváros”, híres piac és kulturális központ) – szóval mindezt Kanizsa -lakói és az idelátogató vendégek révén - tiszta, jó szívvel figyeli a Kanizsa-vár visszaépülõ romjai felett. KANIZSA VÁR VISSZA…! Mert még a janicsárok is szeretik a kaporillatot, és mert KANIZSAINAK LENNI JÓ…!

Ugye, érzi, látja, érti, milyen gazdagok vagyunk azáltal, hogy magyarok, kanizsaiak vagyunk…?!

Balogh László a Humán Bizottság elnöke