A Filharmónia Magyarország az idei évadra európai színvonalú koncerteket és igazi zeneóriásokat ígért Nagykanizsának. A közönség december végén a Budapesti Fesztiválzenekarral találkozhatott, egy hete pedig a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lépett fel két Dvoøák- és egy Sosztakovics-mûvel. Az elõadás elõtt Dénes István karmesterrel beszélgettünk.

– Javában tart a farsangi idõszak, ennek a hangulatát szerették volna tükrözni a mûsorral is?

– Igen, ezért is kezdünk a Karnevál-nyitánnyal. Dvoøák 1891-ben írta meg a három koncertnyitányból álló ciklusát, ennek a középsõ darabját játsszuk el. A nyitányok szorosan összetartoznak, de külön-külön is megállják a helyüket.A Karnevál egyértelmûen a legnépszerûbb, ráadásul nekünk, magyaroknak egy kicsit áthallásos, mivel helyenként a Rákóczi-indulóra emlékeztet. De ez teljesen természetes, hiszen végsõ soron mindenki rokon egymással: a cseh, a magyar és minden nép a világon.

– Erre a „rokonságelméletre” példa a mûsorban elhangzó második mû, a Jazz-szvit is, amit az orosz Sosztakovics írt?

– Ez a zenetörténet egy régi, nagy tévedése, ugyanis a mûnek – a címe ellenére – semmi köze a dzsesszhez vagy Amerikához. Sokáig a komponista egy másik, elveszettnek hitt darabjával keverték össze, és rajta ragadt ez a cím.

– Ha nem a dzsessz, akkor melyik stílus?

– Tánczene, abból is mindenféle: polka, tangó, keringõ, tarantella... Összességében egy nagyon kedves és humoros mû. Sosztakovics 1940 és 1955 között különbözõ filmekhez szerzett rövid melódiákat,késõbb ezekbõl a „funkcionális zenékbõl” állított össze egy nyolc tételes, varieté szvitet – esztrádzenekarra.

– Ami a szovjet kultúrpolitika egyik pillére volt.

– Az idõsebb generáció talán még emlékszik arra, hogy a Magyar Rádiónak is volt egy Tánc- és Esztrádzenekara. A Szovjetunióban óriási hagyománya volt az esztrádnak, ami kifejezetten szórakoztató, színpadi mûsorokhoz készült, és valóban volt egy politikai felhangja a szocializmus építésérõl. Ezekben a darabokban szinte testet ölt az akkori emberek egyenlõségbe, munkába és a rendszerbe vetett hite, amirõl aztán késõbb sok visszásság kiderült.

– A koncert utolsó részében visszatérünk a XX. századból Dvoøákhoz: a Nemzeti Filharmonikusok a IX. szimfóniával zárják az estet. A cseh zeneszerzõ két évet töltött Amerikában, ennek az élményei köszönnek vissza a négy tételben, de hogyan?

– A zene maga nem amerikai, bár a II. és a III. tétel egy-egy indiántörténetet dolgoz fel. Az elõbbi egy rituális temetésrõl szól, amit átjár a spiritualizmus, az utóbbi középpontjában pedig két szerelmes, Hiawatha és Minnehaha esküvõje áll.

– Ezzel szemben az I. és a IV. tétel sokkal személyesebb hangvételû.

– A kaland- és a honvágy egyszerre õrli Dvoøákot, amit két visszatérõ, zenei témával fejez ki: az egyik dinamikus és az indulást sürgeti, a másik viszont nosztalgikus és melankolikus. Az utolsó, legismertebb tétel – az Új világból – a megérkezés és a diadal pillanatával kezdõdik, de ahogy haladunk elõre a mûben, Dvoøák rájön, hogy a lelkében mégiscsak cseh népzene szól. A szimfónia tetõpontján minden korábbi téma egyszerre szólal meg, aminek az eredménye egy nagyon fájdalmas, szorongató és disszonáns harmónia. Néhány év elteltével Dvoøák végül hazatért Csehországba: nem érdekelte, hogy mennyivel több pénzt kereshetett volna Amerikában, inkább megmaradt cseh nemzeti komponistának. Amit nagyon kedvelek benne, hogy minden mûve végére odaírta: „Díkybohu”, azaz: köszönet Istennek.

–Bach jut eszembe, aki a szerzeményeit egytõl egyig Istennek ajánlotta. Jellemzõ ma még ez a fajta mûvészi alázat?

– Bachnál ez teljesen természetes volt, neki le sem kellett írnia, de ugyanez elmondható Haydnrõl vagy épp Verdirõl, aki amúgy nem volt templomba járó alkat. Õk még nagyon közel álltak valamihez, amit nevezzünk, mondjuk, intuíciónak. Küldetésüknek érezték, hogy továbbadják a világ és a létezés csodáját, ami valahonnan fakad, és valami felé vezet.Mi ezt a közvetítõ szerepet kaptuk tõlük örökségül.

Nemes Dóra

------

Dénes István karmester munkásságát januárban a Lajtha László Alapítvány kuratóriumi díjával ismerték el. A hivatalos indoklásban újító törekvéseit emelték ki.Az õ nevéhez köthetõ egyebek mellett a zongorára, valamint zenekarra egyaránt megkomponált Nokia-keringõ: a zenetörténet elsõ olyan mûve, amelyhez mobiltelefonok csengõhangját is használtak.

------

A hazánkban és külföldön egyaránt elismert Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2014 után lépett fel újra Nagykanizsán. A mûvészeti együttes az elmúlt 15 évben több mint 300 külföldi turnékoncertet adott 40 országban. A mûvészek jártak például New Yorkban, Athénban és Bogotában. Az idei évadban Japánba, Kínába és Lengyelországba is ellátogattak, a napokban pedig Spanyolországba utaznak.