Február 24. napja Szent Mátyás apostol ünnepe. Az apostol Jézus idejében élt, és Krisztust követte, János megkeresztelésétõl egészen a megfeszítés napjáig. Sorshúzással választották az apostolok közé, az áruló Júdás helyébe, annak halála után, hogy velük együtt tanúskodjék Jézus föltámadásáról. Vértanúságot szenvedve távozott e világról, sok népi hiedelem kötõdik nevéhez. Az egyik legismertebb, hogy az apostol a Jégtörõ Mátyás: az õ szekercéje töri meg a jeget, és zúzza szét a tél hatalmát. De az évszázadok alatt azt is az õ nevéhez kötötte a néphiedelem, hogy ha nem talál jeget február végén, akkor bizony csinál.

Szent Mátyás az apostolok szétszéledése után az emlékezet szerint az „emberevõk” között, Etiópiában hirdette az evangéliumot. Az apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért: a hagyomány szerint egy nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolják bárddal vagy szekercével, s ezért választották az ácsok és a mészárosok is a védõszentjüknek, sõt, a halászok is védõszentként tisztelik. Róma a XI. századtól ünnepli Szent Mátyás napját február 24-én. Ez a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnepünké is vált.

A Mátyás napi néphiedelmek fõleg az idõjárással kapcsolatosak. Ha Mátyás napján még keményen fagy, és nem indult meg a jégzajlás, akkor a jégtörõ éleztetni adta a csákányát. A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy azok újra énekelni kezdjenek. A Mátyás-napi idõjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra is: a hideg idõ jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor jég veri majd el a termést, a szõlõ pedig savanyú lesz.A dunai halászok évszázados tapasztalata az, hogy, ha Mátyáskor áll a jég, bõséges halászatra van kilátás, különösen annak, akinek e napon sikerül csukát is fogni.

Édesapám Mohácson töltötte gyermekkorát, ezért megemlítek ide a végére egy mohácsi hagyományt is, amelyet Bálint Sándor a kalendáriumában említ: „Egyszer az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban eléje állottak, pálinkával itatták. A lekenyerezés után Mátyás visszafordult, a várva várt jégtörés elmaradt. Ezután Isten Gergelyt küldte a földre, õt meg a báriak borral tartották vissza. Most már az Úr nevelõapját, az igaz Józsefet küldte a tavaszváró emberek közé, aki azután baltájával meg is törte a Duna jegét.”

Dr. P. A.