Rácz Ferenc cipész 18 éve mondhatja magát kisfakosi lakosnak. A sánci születésû feleségét mindig is nagyanyja falujába húzta a szíve, s mivel az elõdök birtokát nem sikerült megvásárolni, egy 100 éves parasztházat választottak maguknak.

Idõközben a fiatal házaspár kényelmes otthonná alakította át a tömésházat. A Damjanich utca elején, csendes környezetben élnek. A kert, amelyben a család számára szükséges zöldségfélét megtermelik, a nagyfakosi dombokra néz. Jó szomszédaik vannak, ha kocsival mennek a városba, az idõsebbeknek be is vásárolnak. Mint ahogy a családfõ említi, a búcsún, a falunapon kívül nem igen mennek sehova. Erzsi, a párja három mûszakban dolgozik az Izzóban. Ferikének, a 21 éves fiuknak szintén van munkahelye. Jól esik otthon a pihenés mindenkinek. Szeretnek Kisfakoson élni, eszükbe nem jutna onnét elköltözni.

– Mi jelenti nekünk a szórakozást, kikapcsolódást? – kérdez vissza Feri. Mindhármunknak van számítógépe, laptopja. Azon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Budapesten élõ erdélyi, valamint a pécsi és a magyarbolyi barátainkkal, akikkel minden évben találkozunk. Sosem gondoltam volna, hogy az internet ilyen nélkülözhetetlen szerepet tölthet be az ember életében – válaszolja elégedetten. Sosem jutott eszünkbe innen elköltözni.

A cipész szót ejtett Bercirõl, a 35-40 kg-os keverék kutyáról, aki ragaszkodásával teljesen belopta magát a Rácz család szívébe. Sokat tartózkodik a lakásban, de fõzéskor és ebéd idején kitessékelik az udvarra, mert ilyenkor elszemtelenedik, és állandóan kunyerál. De õ is kiveszi a részét a családi munkamegosztásból. Amikor elmennek dolgozni Kanizsára – biztonsági õrként –, õ is szolgálatba lép.

Bakonyi Erzsébet