Emlékszem, apám, mint azon a vidéken gyerekeskedõ, sokat mesélt a mohácsi busókról, hiszen ott, a Duna mellett legalább olyan kiemelkedõ eseménynek számít a busójárás, mint itt, Dél-Zalában a Dödöllefesztivál. A busójárás egy télûzõ, télbúcsúztató és egyben tavaszköszöntõ ünnepség, mára már tízezrek által látogatott mohácsi látványosság, amely ünnepélyes népszokásnak oltalmazó, termékenységet varázsló szerepe is volt régen, de szerintem megvan ez a célja még mai is.

A mohácsi sokácok népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követõ elsõ holdtölte határozza meg. Régen farsangvasárnap reggelétõl húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A farsang utolsó csütörtökjén pedig a gyermekek öltöztek maskarába. Mohácson a hagyomány eredetét sokan a törökûzés legendájával is összefüggésbe hozzák. A monda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült õslakos sokácok megelégelve az oszmán rabigát, ijesztõ álarcokba öltöztek, majd a maguk készítette zajkeltõ eszközökkel, az éj leple alatt, csónakokkal keltek át a Dunán, és kizavarták a törököket Mohácsról. A mondának nincs valóságalapja, ugyanis a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól az egyesített európai hadak egy esztendõvel korábbi támadásának köszönhetõen: ebben a hadjáratban hullott le a félhold Buda várának tornyairól is. A délszláv sokácoknak a térségbe való beköltözése csak mintegy évtizeddel ezután, a 17. és a 18. század fordulóján kezdõdött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetû, délszláv sokácok hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el ma is ismeretes alakját. Elsõ írásos említésére egy évszázaddal a sokácok érkezése után került sor.

A busók öltözete nem sokat változott az évszázadok folyamán. Szõrével kifelé fordított, rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húznak. A busó a lábára,a szerbek által szinte nemzeti viseletként hordott bocskort húz, a bundát pedig az öv vagy marhakötél fogja össze deréktájt, erre akasztják aztán a hangos marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplõt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartja a busó. A legjellemzõbb ismertetõ jegye pedig a fûzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, rémisztõ birkabõrcsuklyás álarc.

Az így beöltözött busókat a legalább ennyire ijesztõ jankelék kísérik, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, fõleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, illetve, ma már csak rongyokkal és fûrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nõket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezû alakokat pedig maskarának nevezik Mohácson. Régen a tülkölõ, kereplõ, kolompot rázó és „bao-bao”-t ordítozó busó-csoportok tulajdonképpeni célja a tél elûzésén kívül az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tõlük.

Ma, a 21. században a busójárás idegenforgalmi látványosság, több tízezer ember gyûlik össze ezekben a február végi napokban Mohácson és környékén. Ez nem is csoda, hiszen az UNESCO által Magyarországról elsõként az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2009-ben felvett busójárás, 2012 óta hungarikum is.

A fesztivál idejére népmûvészek, iparmûvészek, kézmûvesek, vendéglõsök kérnek és kapnak engedélyt a Duna-parti városban az árusításra. A busójárás egy hete alatt több tucat programra várják az érdeklõdõket. A fõ programokatmindig február utolsó vasárnapján, farsangvasárnap rendezik.A busójárás ekkor a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdõdik. A beöltözött busók, jankelék, maskarások itt gyülekeznek és találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busó-csoportok az ágyús, ördögkerekes, szekeres, kürtös, teknõs és más busó csoportokkal. Amikor el dördül a régi fajtájú, elöltöltõs busó-ágyú, a különbözõ csoportok a fõutcán át bevonulnak a város fõterére, ahol aztán szabad farsangolás kezdõdik. Ezt követõen a Duna-parton és a környezõ utcákban kerepelve, dobolva, bao-bao-t kiáltozva ünneplik a farsangot. Lényeg, hogy minél nagyobb legyen a hangzavar, és a tél, no meg az ártó, rossz szellemek megijedjenek, és elmenjenek. Szürkületkor a busók visszatérnek a fõtérre és hatalmas máglyák körül táncolnak az emberekkel. Ezzel ér véget a farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb fõtéri máglyára helyezett, telet jelképezõ koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét.

Dr. P. A.