„Mi magunkat protestánsok az ige egyházának nevezzük, mert a reformáció legnagyobb felismerése volt Isten igéjének az értékelése”. Ezekkel a szavakkal kezdte elõadását Steinbach József református püspök. Az egyházi vezetõ szerint a reformáció központi felfedezése mindenképpen az, hogy Jézus Krisztus a testet öltött ige, akiben Isten nekünk üdvösséget adott, örökéletet, amely beragyogja ezt a földi létet.

Jézus Krisztus a centrum, a központ,a testet öltött ige, és róla szól a teljes Szentírás, a Biblia, az írott ige, a Krisztus-események dokumentuma, és minden keresztyén bizonyságtétel, igehirdetés, a hirdetett ige csakis róla tehet bizonyságot, folytatta a püspök a Kanizsai esték nyitóelõadásán. A kijelentés három fontos területe: a testet öltött ige Jézus Krisztus, az írott ige a Szentírás és a hirdetett ige, az igehirdetés és a keresztyén bizonyságtétel - ez mind ugyanarról szól. Arról, hogy Isten megváltott minket, visszaadta az örökéletet.

- Isten megoldotta a bûn, a betegség és a halál kérdését, nincs mitõl félnünk – jelentette ki a Dunántúli Református Egyházkerület vezetõje. - Közösségi és egyéni értelemben is lehetne teljesebb, boldogabb, értelmesebb életet élni, ami nincsen tele annyi értelmetlen és piti harccal, amivel egyébként sajnos tele van az emberi bûn miatt az életünk. A reformációnak ez a központi felfedezése.

A püspök elõadásában elmondta: a reformáció hangsúlyozta, hogy Isten igéje és annak hirdetése legyen az ige egyházainak középpontjában. Ezért fehérek a templom falai, ezért nincs semmi olyan látható, egyébként értékelhetõ, idézõjelben szépség a református templomokban, hogy ne vonja el semmi a figyelmet a lényegrõl, Isten igéjérõl. Kálvin János ezt olyan radikálisan gondolta, hogy egy idõben még az orgonát is ki akarta tenni a templomokból, az istentiszteletekrõl. Sõt, hangsúlyozta azt a bibliai elvet, hogy arany alma ezüst tányéron. Vagyis a liturgia is csak keret, az ezüst tányér, ami hordozza az arany almát, vagyis Isten igéjét, a hirdetett igét, amelyben megszólal a megváltás evangéliuma.

A református egyház istentiszteletének centrumában Isten igéje van. És ezt, vagyis Isten igéjének hirdetését közösen éljük át, ezért fontos az istentisztelet, folytatta Steinbach József. A Szentírás számos helyen tanítja azt, hogy miközben együtt vagyunk, és együtt figyelünk Isten igéjére, amely egy bibliai szakasznak a magyarázata is egyben, egyre jobban megértjük Isten igéjét és a Szentírást. Az együttlét közben bomlik ki ugyanis Isten igéje, közben adatik a Szentlélek, közben leszünk igazán gyülekezetté, Isten népévé.

- És mindig a közösségi együttlétbõl következik aztán a családban, a kis gyülekezetben az Isten igéjére való figyelés - a belsõ szoba csendjében, az egyéni kegyességben. Tehát Isten igéje van a középpontban, de hogy az ige megszólaljon, hogy a holtbetû megelevenedjen, hogy megértsünk egy szentírási igét és átéljük azt a csodát, hogy közben az megnyílik és nekünk szól, egyszerre megértjük és elevenné lesz úgy, hogy a hétköznapokban is, a mindennapi életünkben is tudjuk használni, azt mindig közösen, a gyülekezet közösségében élhetjük át Isten szentlelke által. Ezért a reformáció egyházai azt vallják, hogy az istentiszteleteken nem kell látványos liturgiai betétekkel, külsõ eszközökkel, technikákkal hatni az emberekre, hanem csak olyanokkal, mint az éneklés, az imádság, ami rákészít bennünket az ige fogadására. A legfontosabb hogy reformáció egyházai újramondják Isten igéjét, magyarázzák azt, és hiszik, hogy közben az Isten cselekszik és, ha õ akar hatni, akkor majd hat.

Steinbach József arra is kitért, hogy amikor az úrvacsorában megfogjuk a kenyeret, megtapintjuk, bevesszük a szánkba és megrágjuk, majd lenyeljük, az a testünknek, a sejtjeinknek a részévé lesz. Ugyanilyen valóságosak Isten igéi is. Hiszen van bûnbocsánat, van új élet, örök élet és e földi világban is lehet másképp. Ezt a 21. században,ezernyi problémával küszködve nagyon jó lenne megtanulnunk, szögezte le.

A református püspök elõadásának a végén a négy legfontosabb életrendrõl is beszélt. Az elsõ és alapvetõ életrend a család, amit Isten mindig elsõként kér rajtunk számon. A másik a kulturális életrend. Ide tartozik a tudomány, a mûvészet és a vallás. Ezekben találkozhatunk az élõ Istennel és a mennyei világgal. A harmadik életrend, ahol a hívõ ember hirdeti és éli Isten igéjét,az a gazdasági életrend, a munka és a pihenés egysége. A negyedik életrend pedig a társadalom. Ezt úgy fogalmazta meg Steinbach József, hogy akik felettünk állnak az életben, azokat tiszteljük, akik pedig alattunk, azokat szeressük és segítsük, amiben csak tudjuk, és mind a kettõért imádkozzunk. Merthogy ki, mikor van fent vagy alul, ez csak földi nézõpont kérdése, és ez folyamatosan változik, ilyen értelemben az emberi élet egy hullámvasút, és ez mindig alázatra int bennünket.

Marosi Gábor

Steinbach József: „Van bûnbocsánat, van új élet, örök élet”