A francia Riviéra ékköve, Nizza, nem véletlenül vonzó célpont: a Ligur-tenger és hegyek által övezett, meseszép környezet, remek vásárlási lehetõségek, múzeumok, mûemlékek és ínycsiklandozó konyha várja az idelátogatókat. Ugyanezt elmondhatjuk az Isztria északkeleti csücskében, az Adria partján, a Lungomare tengerparti sétány mentén nyújtózkodó Opatija, Ièiæi, Ika és Lovran olaszos hangulatú utcácskáiról, tengerpartjáról, az opatijai Riviérárólis.

A Lungomare szó olasz eredetû, jelentése „hosszú tenger”. A tengeri sétány Opatijától 6 kilométerre, északra a Rijekai-öböl északi sarkából, Preluka nevû helyrõl indul, elhalad Opatija, Ièiæi majd Ika elõtt, és egy tucatnyi kilométer után, Lovranban ér véget. Az 1800-as évek végén kezdték el építeni, jórészt sziklaszirteken vezet keresztül, emiatt is olyan egyedi és különleges.

A sétány elsõ szakasza Opatija északi felén épült fel 1889-ben, abban az esztendõben, amikor a városkát hivatalos gyógyhellyé nyilvánították. A sétány déli részét két évtizeddel késõbb, 1911-ben fejezték be.Úgy alakították ki, hogy az, az összes jelentõs opatijai épületet érinti, így a Kvarner Hotelt, az Angiolina villát, a Szent Jakab templomot, a régi kikötõt és a tengerpart mellett sorjázó, további villákat, hoteleket is. A II. Világháború során a sétány sok helyen megsérült, a helyreállításuk csak átépítésekkel volt lehetséges.

Ennek a 12 kilométer hosszú partszakasznak, amit nyugodtan nevezhetünk a horvát Riviérának, az ékköve Opatija, amely Horvátország egyik legelõkelõbb városa. Egykoron itt töltötték a hideg téli hónapokat az Osztrák – Magyar Monarchia arisztokratái, sõt, maga Ferenc József császár is. Ennek köszönhetõen az egész várost a fényûzõ, szecessziós stílusú paloták jellemzik, amely építészeti stílus keveredik az olaszos hangulatú, itáliai, szûk utcácskák életérzésével.

Opatija eredetileg egy kis halászfalu volt. A XV. században egy bencés apátság épült a falu határába. A késõbbiekben aztán errõl az apátságról kapta a nevét is: opatija horvátul apátságot jelent. A város, illetve a környezõ partvidék felemelkedése a XIX. század elején indult el, amikor a tehetõsebb rijekai kereskedõk, nemesek a nagy kikötõváros zaja elõl menekülve kezdtek ide költözni. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében ez a pihenõ- és nyaralóhellyé változás folytatódott, egyre-másra épültek a paloták, hotelek. Ekkor kapta Opatija az Abbázia nevet is.

Az opatijai Riviéra valóban hasonlít a francia tengerpart Coted’Azur-jához, mégis sajátos, sehol máshol nem látható jellemzõkkel. Aki meg szeretné ismerni a térséget, nem kell mást tennie, csak végigsétálnia a Lungomaren. Érdemes magunkkal vinni a sétához egy törölközõt is, hiszen, szinte bárhol bele lehet ereszkedni a Kvarner-öböl kristálytiszta vizébe. Atengervíz kissé hidegebb errefelé, mint az Isztria többi részén, hiszen a környék az Uèka-hegység ölelésében, árnyékában fekszik, így nem sütheti a vizet reggeltõl estig a nap.

A riviérai hangulathoz, szépséghez nagyban hozzájárul a növényzet gazdagsága is: szubtrópusi kaméliák, pálmafák, babérfa ligetek és fenyõerdõk váltogatják egymást. Bárhol is nyaraljunk Opatija környékén, a fölénk magasodó Uèka-hegység mindenhol kínál kirándulási lehetõségeket. Kijelölt turista útvonalakon küzdhetjük fel magunkat a hegység legmagasabb pontjára, az 1400 méter magas Vojak-csúcsra, ahonnan elképesztõen szép panoráma nyílik az egész Kvarner-öbölre.

A környék legszebb természetes strandja a Lovran után következõ Medvejában, és a szomszédos Mošæenièka Draga-n található. Nem ennyire szép Opatija központi strandja, a Slatina, amely jórészt betonozott, azonban a városka központjában fekszik, és a sétányt érintõ környezete miatt rendkívül mozgalmas. Ièiæi strandja a kiépítettsége, felszereltsége, vízi és parti sportos lehetõségei miatt lehet érdekes a pihenni vágyók számára. Egyébként az egész Isztrián túlnyomórészt a sziklás és betonos partok dominálnak, de a gyermekes családok számára sok helyütt alakítottak ki homokos és aprókavicsos strandokat, ilyen rész található például a Slatinán is. Opatija központjában elegáns éttermek találhatóak, de én ajánlom kipróbálásra a konobákat, a hagyományos horvát, kocsmás, házias hangulatú kifõzdéket. Érdemes kipróbálni a siklóernyõzést és az egyébvízi sportokat úgyszintén. Az Opatijától Rijeka irányába esõ, Preluk-öbölben pedig az észak felöl jövõ szeleknek köszönhetõen, többnyire ideálisak a körülmények a szörfösök, vitorlások számára.

Ha ott járunk, mindenképpen nézzük meg az Angiolina Villa-t. Innen indult Opatija története. 1844-ben Iginio Scarpa tehetõs Rijekai kereskedõ nagyon olcsón megvette az egész félszigetet és egy villát építtetett. A villát a felesége után nevezte el, majd meghívta tehetõs ismerõseit, akik szintén telket vettek itt és nyaraló palotákat építettek. Erszébet királyné is így érkezett Opatijába 1860-ban, majd az egész osztrák arisztokrácia követte. Innen indul Opatija fényûzése is, ma a Villa egyébként turisztikai múzeumként üzemel.

Tehát, nyáron, de télen is érdemes Opatijába, és környékére látogatni, ugyanis sok wellness hotel kínálja a hideg hónapokban is szolgáltatásait. A mediterrán klímának köszönhetõen télen is egészen kellemes az idõjárás. Két fontos ünnepségre hívom fel a horvát Riviérán a figyelmet: Lovranba, amely kis településsel zárul tulajdonképpen a Lungomare sétány és az Opatija Riviéra, júniusban és szeptemberben feltétlenül el kell látogatni. A nyár elején tartják a cseresznye napokat, míg az õsz beköszöntével pedig a gesztenye fesztivált.

Dr. Papp Attila