Mélyet sóhajtott a Nap, s hirtelen elfújta a földekrõl a havat, a vizet. Imitt-amott a kertekben, magára öltötte hófehér ruháját a hóvirág. A fû még alszik, alig zöldül a határ. Lassan felkapják fejüket a szõlõvesszõkõn, bokrokon és faágakon ébredezõ rügyek. Döngicsélõ méhecskék kergetik egymást a homokkomáromi szélvédett pincesoron. Jókedvükben mintha arra biztatnák egymást: repülj, ne félj, ha hív a fény, tavaszt hoz, s vele újra itt a nyár…

Három éve kezdett ismerkedni Tóth Tibor a szõlõmûvelés tudományával. A hegyi szomszédok tanácsait megfogadva autodidakta módon fejlesztette tovább ismereteit. Az Izzó alkalmazottját csöppet sem zavarta, hogy nincs se víz, se villany a birtokon. Pont ez tetszett meg neki. A csend, a szél hangja és a madarak éneke. Büszkén mesélte, hogy tavaly 200 liter bort adott a zöldveltelini, és bõ termést hozott a málna is.

Elérkezett a szõlõtermesztés egyik legfontosabb munkája, a metszés, amit akkor kell elkezdeni, amikor még nem indul el a veszõkben a nedvkeringés, a „könnyezés”.

A párjával, Györgyivel jött föl a hegyre Tibor. S amint észrevette õket az egyik fõtanácsadója, Gyuri szomszéd, a völgybõl felkiabálva meginvitálta õket egy koccintásra. S úgy, ahogyan ilyenkor lenni szokott, egyik pincénél is koccintottak meg a másiknál is egymás egészségére, aztán jöhetett a munka.

A hideg tél nem okozott kárt a viszonylag szélvédett területükön, csak a letöredezett apró faágakat kell összeszedni, felgereblyézni és a venyigével együtt kihordani a szõlõsorokból. Ha jobb idõ lesz, két hét múlva már meg is lehet hajlítani, kötözni a vesszõket. Igaz, õneki lassabban megy a munka, mert egy kicsit el kell gondolkodnia azon, hogy melyik vesszõt is vágja le. Az õsszel felásott kis veteményeskert is csak a jó idõre vár, készen áll a palántázásra. A homokos talajt – mint ahogyan a terület elnevezésében is benne van –, nem nehéz megmûvelni.

A hegygerincen gyakran lehet rókával, õzzel, nyúllal találkozni. Tóthéknál a vadak csak kisebb kárt okoztak, megdézsmálták a zöldségfélét, a cékla levelét, de ugyanezt a környékbeli gazdák már nem mondhatják el.

Bakonyi Erzsébet