Napra pontosan fél évszázada annak, hogy elhunyt az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – magyar zeneszerzõ. Nem csak a fenti, szállóigévé vált mondat tulajdonítható neki, hanem õ volt az, aki meghatározta a jó zenész kellékeit is. Kodály Zoltán négy pontban foglalta össze ezeket: kimûvelt hallás, kimûvelt értelem, kimûvelt szív és kimûvelt kéz. Szerinte mind a négynek párhuzamosan kell fejlõdnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy elõreszalad, baj van. Nála nem volt baj…

Kodály 135 évvel ezelõtt, 1882-ben született. Már fiatalon, négyféle hangszeren játszott, és még el sem múlt tizennyolc, mikor a Zeneakadémia tanulmányai mellett már a bölcsészetet is magolta. Még csak huszonöt éves volt, de már a Zeneakadémián tanított. Érdeklõdése középpontjában a magyar népdal és népzene állt, de élete során mindent megtett annak érdekében is, hogy a magyar népmûvészetet, szerte a világon minél többen megismerhessék.Kortársával és barátjával, Bartók Bélával együtt hosszú évekig járták a magyar vidéket, hogy összegyûjtsék a még fellelhetõ népdalokat. Az elsõ világháború után már külföldön is játszották darabjait, de elsõ igazi – hazai – sikere 1923-ban volt, a Psalmus Hungaricus, majd ezt követte a Háry János és a Székelyfonó. A zene világába zenepedagógusi munkásságának is köszönhetõen, kitörölhetetlenül írta bele magát. Kifejezetten gyerekkarok számára mintegy ötven mûvet írt, a zenetanításban pedig máig, világszerte alkalmazzák a Kodály-módszert. Felsorolni is nehéz lenne, hány kitüntetést kapott – például a Kossuth-díjat háromszor vehette át –, és több egyetemnek is a díszdoktora volt. A második világháború után a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották, amely tisztet 1946 és 1949 között töltött be.

Mindig megszólalt a magyar embereket érintõ, sorsdöntõ kérdésekben: tiltakozott a zsidótörvények ellen, majd felemelte a szavát a náci Németország térnyerése ellenében is. Budapest ostromát egy fõvárosi zárda pincéjében élte át, és közben rendíthetetlenül alkotott. A németektõl és nyilasoktól megtisztított fõváros elsõ bemutatójaként, már 1945. február 11-én látható volt egy mûve: az Operaház ruhatárában… Elsõ felesége halála után, 77 évesen nõsült újra, feleségül véve egy 19 éves leányt. Nemcsak a Kárpát-medencét járta be, de ellátogatott a Szovjetunióba, és Nyugat-Európába, sõt, a Kádár-rendszer kellõs közepén még az USA-ban is eltöltött két hónapot, és emigráns magyar zeneszerzõkkel találkozott: Kádárék mégsem mertek hozzá nyúlni, akkor tekintély volt.

Nyolcvanöt éves korában, 1967. március 06. napján érte a halál Budapesten Kodály Zoltánt, a Kossuth-díjas zeneszerzõt, zenetudóst, népzenekutatót és zenepedagógust.

Dr. Papp Attila