Minden felelõs önkormányzati döntéshozónak kötelessége folyvást kutatnia azokat a lehetõségeket, melyek könnyebbséget jelentenek a település polgárainak, hozzájárulnak a problémák orvoslásához, és segélykezet nyújtanak, amikor szükség van rá. Válságos gazdasági helyzetben ez különösen így van. Én is ennek szellemében jártam el mindig, és járok el most is, midõn alaposan megvizsgálva a kanizsai emberek anyagi lehetõségeit és a dél-zalai vízmû gazdálkodását, arra teszek javaslatot, hogy a jövõ évben 10%-al csökkentsük Kanizsán a víz- és csatornadíj árát. Ez több tízezer családnak jelentene könnyebbséget, százaknak, talán ezreknek pedig akár életmentõ segítséget is jelenthet, végsõ soron pedig jó a vízmûnek is, mert így lényegesen kevesebb ügyfél válhat fizetésképtelenné, akiken aztán csak hosszas és költséges jogi procedúra után lehetne számon kérni tartozásukat.

Szinte már hallom a saját zsebüket féltõ érintettek jogtalan tiltakozását, akik szerint ez kivitelezhetetlen, de nekik nincs igazuk, és ezzel õk is tisztában vannak. És nem csak azért mondom ezt, mert Pécsen épp néhány héttel korábban sikerült hasonlóan csökkentést eszközölni... A különbség csupán annyi, hogy ott egy külföldi cég extraprofitját fizettették meg az emberekkel, míg nálunk a különbözõ személyi összefonódások által megbízásokhoz jutó érdekcsoportok extraprofitját, a több tízmilliós vezetõi végkielégítéseket, és a menedzsment gyengeségét, amit például a mintegy megháromszorozódott, immár több, mint kétszáztízmilliós kintlévõség összege is jelez. Nem is beszélve arról, hogy az elõzetes tervekhez képest a csatornahálózat bõvítéséhez is valamivel kevesebb forrást kell biztosítanunk. Könnyen belátható tehát, hogy szakszerû, tisztességes gazdálkodással ez a csökkentés bizony gond nélkül megléphetõ, mi több hosszú távon is fenntartható. Ez pedig közös érdekünk!

Ennek tükrében bízok abban, hogy a közgyûlés minden ereje csatlakozik javaslatom támogatóihoz, és nem csak hangzatos szólamokkal kívánják "szolgálni" a kanizsai emberek érdekét. Márpedig nehéz lenne nem az embereknek való hátatfordításként értékelni, ha pártérdekbõl, vezetõi utasításra leszavaznák a díjcsökkentést - mely javaslat több, a Vízmû gazdálkodását pontosan ismerõ szakértõvel történt egyeztetés nyomán született -, mi több a vezérigazgató által kért - végtelenül arcátlan, pimasz, az utóbbi évek drasztikus áremelkedése fényében még tárgyalásra is méltatlan - ismételt díjemelésre voksolnának. Egyszerûen nem tehetjük meg, hogy a dolgozók, rászorulók, nyugdíjasok pénzét lyukas zsákba töltjük, pláne, ha a lyuk nem a véletlen mûve, és az szdsz-fidesz koalícióban nem mutatkozik szándék a foltozásra...

De még egyszer rögzítem, remélem erre nem kerül sor, és végre egyhangúlag ki tud állni a testület a kanizsai emberek érdeke mellett. Azért, hogy bekövetkezhessen a díjcsökkentés, módosító javaslattal fogok élni a november 19-i - általam összehívott – soron kívüli közgyûlésen.

Nagykanizsa, 2009. november 10.