Feszültségkeltés egy nem létezõ utcanév miatt Kézdivásárhelyen. A 18 ezer, többségében magyarlakta településen még 2015-ben határoztak arról, hogy Wass Albert íróról neveznek el egy utcát. A prefektus tiltakozását kifejezõ keresete után azonban az önkormányzat visszavonta korábbi határozatát. A kézdivásárhelyi bíróság 2017-ben mégis jóváhagyta a prefektus és a városi ügyészség keresetét, így bûnvádi eljárás és nyomozás indult háborús bûnösök kultuszának terjesztése miatt.

Wass Albertet 1946-ban háborús bûnök elkövetése címén - egy vitatott ítéletben – távollétében ítélte halálra a kolozsvári népbíróság. Azzal vádolták a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történõ bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére.

- "Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerõsödik", mondta egykoron Wass Albert – idézi az írót Vörös András, a Thúry Vitézlõ Oskola vezetõje.

- Kötelességünk tanulni az írótól, és élni is kell ezzel a lehetõséggel. Levehetjük a polcról a könyveit, és ezzel gazdagíthatjuk saját elménket. Ugyanis túl kell élni. Vörös András szerint õt jókor, fia születésekor „találta meg” az író, és azóta sokat formált gondolkodásán.

- Nemcsak a románoktól, de itthon is hallottam olyan hangokat, hogy háborús bûnös, miért foglalkozom vele. Sokan támadják olyanok, akik nem is értik, és talán nem is olvastak tõle egyetlen írást sem. Mûvei szerintem nemzeti építést hoznak, ha befogadóak vagyunk. Itt, a Kárpát-medencében pedig kellene tudni kicsit magyarul gondolkozni, és erre megtanítani a gyermekeinket is.

Vörös András a magyarságkeresésére úgy tekint, mint egyfajta szintemelkedésre. Magyarnak lenni érzelmi állapot – vallja -, s példaként magunk elé állíthatunk írókat, költõket, hadvezéreket, akik egy gyökérbõl valók. Számára ilyen Wass Albert is, aki felvállalta, és egész életét annak szentelte, hogy megõrizze a magyarságot.

- A kézdivásárhelyi bíróság döntése számomra egyrészt sajnálatos, másrészt pedig érthetõ. Wass Albertnek a magyarság védelmében végzett munkája nyilván nem tetszett a románoknak, s mivel ugyanazon a Földön élünk, valaki csak a másik kárára tud gyarapodni. Mi voltunk az áldozat, akitõl elvették a földet, amelyet az ottani magyarság önvédelembõl próbált megtartani. A románok persze kapaszkodnak mindenféle hazug indokok okán az általuk zsákmányolt javakhoz. Az ügy hiszti része viszont nem biztos, hogy ártalmas nekünk, ugyanis ráirányítja a figyelmet Wass Albertre, az ottani magyarságra. Talán azok is elkezdenek ezen gondolkodni, akik nem tennék fene nagy jómódukban, és nyugalmukban. Wass Albert is azt mondta: „Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni.”

Vuk Anita

Vörös András: Az ügy hiszti része nem biztos, hogy ártalmas nekünk (Fotó: Jancsi László)