Az én nõvérem mindig is érdeklõdött a közélet iránt. Már gimnazistaként lelkesen politizált családi – és baráti körben és ezért választotta 18 éves korában az ELTE politológia szakát, ahová elsõ körben fel is vették.

Már elsõ évfolyamos egyetemistaként izgatottan mesélt a politikatörténeti óráiról, amik a különbözõ ideológiákról, politikai intézményekrõl szóltak. Én úgy ismertem õt mindig, mint aki nem csak elméletben, de a gyakorlatban is szeret megnyilvánulni és mindenáron véghez viszi azt amit, elképzelt. Így történt, hogy 2015 októberében jelentkezett Magyarország egyik legnagyobb diákképviseletére épülõ szervezetébe, mint képviselõjelölt, ahová aztán be is került, mint képviselõ, majd késõbb a szervezet szóvivõje is lett és képviselte az ország diákjait, tanárait, hallgatóit és szülõit különbözõ oktatással kapcsolatos ügyekben. A Független Diákparlamenti mandátuma azonban egy évre szólt és nem szerette volna megújítani, hogy a továbbiakban a tanulmányaira koncentrálhasson. Eközben nagyon sok megkeresést kapott pártoktól, különbözõ intézményektõl és rendszeresen volt meghívott elõadó különbözõ közéleti rendezvényeken.

Vágya csak akkor teljesedett igazán ki, amikor 2017. március 10-én a készenléti rendõrség a kezébe nyomott egy borítékot rajta az Országgyûlés arany pecsétjével. Még én sem számítottam arra, hogy meghívják a köztársasági elnök-választásra, amire március 13-án, hétfõn került sor az ország házában. Egy külön páholyban foglalt helyet, ahonnét végigkövette a nagy eseményt, mely 5 évente csak egyszer történik országunk életében. Mialatt pedig a képviselõk leadták a szavazataikat, addig a parlament erkélyén élvezhette a szemben elterülõ napsütéses, Dunában fürdõ budai látványt. És, ami még ennél is fontosabb, személyesen adhatta át üdvözletét a köztársasági-elnök jelölteknek.

Elmondása szerint a, a legtöbb országgyûlési képviselõ közvetlen és kedves. A hangulat, ami pedig a páholyban uralkodott az esemény alatt, pedig leírhatatlanul élményteli, humoros és életre szóló volt, a Parlament szépségére pedig a magyar emberek méltán lehetnek büszkék.

És mindezt 21 évesen, saját érdemeiért kapta cserébe! Végtelen érdeklõdése, szorgalma, kitartása és tehetsége miatt, amiért most nagyon büszke vagyok rá, hiszen jutalom volt ez az eddigi önként végzett munkájáért.

Már csak azt remélem, hogy a következõkben politikusként láthatom a parlamentben...

Kálovics Tamás Krisztián 12/A

Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium, Nagykanizsa