1848 - példa. Példája annak, hogy micsoda ereje van, ha sok ember összefog - összefog egy nemzetért, összefog egy hazáért.1848 annak is példája, hogy a magyar szabadság egyben Európa szabadsága is, és körültekintve a határainknál, vagy éppen az Európa nyugati részén zajló események helyszínein, nyugodtan mondhatjuk - az ma is.

A piros-fehér-zöld lobogó alatt együtt harcolt a magyar szabadságért magyar, német, lengyel és tót, s ki tudja még, hány nemzet szabadságszeretõ polgárai jöttek, mert tudták, érezték, a magyar szabadság ügye európai ügy – ugye itt a párhuzam múlt és jelen között -, s ha ez az ország kivívja függetlenségét, megmutatja bátorságát, az példa és erõ lehet mások számára is. És ebben a tekintetben nincs különbség 1848, 1956, 1989 és 2017 között

A múlt eseményeit a jelen tükrében is nézni, vizsgálni kell, hiszen a történelem tanít, és nekünk folyton tanulni kell. Elõdeinktõl például elszántságot, akaratot, bátorságot, a haza érdekeinek messzemenõ szem elõtt tartását érdemes megtanulnunk – és e szerint cselekednünk a mában. Mert méltók örökségükre csakis így lehetünk.

Kihívásból a mai kor magyarságának is jut bõséggel. Mintha a történelem ismételné önmagát: a ’48-asok a Habsburg Birodalommal és Béccsel szemben akartak minél több szabadságot, függetlenséget, önrendelkezést az országnak. A 2017-es magyaroknak, nekünk, sokszor Brüsszellel kell ugyanezt a harcot megvívnunk. A tét – mondjuk ki bátran – ugyanaz.

A tét az, hogy Európában csak nemzetiségként, vagy nemzetként maradunk-e meg.

Magyarország az elmúlt években – még ellenfelei által is elismerten – megerõsödött. A 2010-re felhalmozódott keserûség teremtõ erõvé változott, és közös munkánk gyümölcseként, akárcsak 1848-ban, Magyarország 2010 után is új útra lépett. Magyarország ma már bátran tervezheti jövõjét, a maga útját járja, folyamatosan erõsödik, erõsebb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Pedig nagyon nehéz és hosszú utat kellett megtenni idáig, hiszen egy csõd szélén tántorgó, morális és gazdasági válságba süllyedt országot kellett új, reményteli pályára állítani. A kiutat megtaláltuk, és ezt most már Európában is egyre több helyen a magyar útnak nevezik, hiszen megvédtük magunkat a bankokkal, a monopol pozícióban lévõ szolgáltatókkal, sõt, oly sokszor még a brüsszeli bürokratákkal szemben is. Persze, ez nem tetszik mindenkinek.

Nem tetszik azoknak, akik gyengíteni akarják Magyarországot, akik demokratának álcázzák ugyan magukat, de a világot csak a saját diktatúrájuk szabályai szerint tudják elképzelni. Õk azok, Brüsszeltõl Berlinig, akik meg akarják tiltani nekünk, hogy megvédjük magunkat a legújabb népvándorlástól, azt akarják, hogy feladjuk biztonságunkat, gyermekeink magyar jövõjét, õk azok, akik meg akarják mondani nekünk, hogyan és kikkel éljünk együtt, hogy mennyiért adjuk a gázt és az áramot, és hogyan intézhetjük a saját dolgainkat.

Õk azok, akik nem erõs államok együttmûködõ szövetségeként tekintenek az unióra, sokkal inkább egy erõs központi diktatúrát akarnak meghonosítani az immunitásában meggyengített országokban. Õk azok, akik kétsebességes Európáról beszélnek, akik a merényletek, gyilkosságok, molesztálások ellenére is támogatják és segítik a migránsok beáramlását, akiket pedig feleslegesnek ítélnek, azokat szétosztanák, például, hogy gyengítsék a nemzetállamokat.

Nagy erõk dolgoznak ma azon, hogy Európában már csak nemzetiségek és ne nemzetek legyenek, hogy ne a nemzetek irányítsák saját életüket, hanem brüsszeli és más hatalmi központok. Nagy erõk dolgoznak azon is, hogy az európai lakosság és kultúra alapjaiban megváltozzon.

Magyarország azonban tiszta lapokkal játszik.

Azt szeretnénk, ha Magyarország továbbra is a magyaroké, Európa az európaiaké lenne, és Európa képes lenne megvédeni kultúráját és közösségeit, hogy biztonságban élhessünk. Azt szeretnénk, ha nem a követelések, hanem a munka és a teljesítmény lenne a társadalom fõ szervezõ ereje, s nem mások, hanem mi magunk döntenénk arról, kivel és hogyan éljünk. Azt szeretnénk, ha nem mások, hanem mi magunk döntenénk arról is, hogyan adózzunk vagy mennyi rezsit fizessünk.

A helyzet az, hogy a magyar szabadság – Európa szabadsága is, már megint.

A dolgunk az, hogy méltók legyünk 1848 örökségéhez, és védjük önállóságunkat, védjük nemzeti értékeinket, érdekeinket és egyben Európát. A feladat nagyon nehéz, mivel az árral szemben úszni mindig nagy bátorságot kíván, de nem teljesíthetetlen. Tisztelet a bátraknak, akik 48-ban ezt vállalták, és tisztelet azoknak a bátraknak, akik ezt ma is vállalják.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Cseresnyés Péter államtitkár, országgyûlési képviselõ Nagykanizsán elhangzott ünnepi beszédének szerkesztett, rövidített változata