Mielõtt úgy döntöttem, hogy színész leszek, sok minden akartam lenni. Egyszer még latin tanár is! Az úgy volt, hogy megkértem a kollégiumban Néder Balázs tanár urat, hogy magyarázza el a latint, mert nehézségeim voltak ezzel a nyelvvel: „Tanár úr, mi ez a hülyeség, kérem, magyarázza el.” Olyan jól elmagyarázta, hogy utána 2 hétig latin tanár akartam lenni. – A piarista öregdiákokat bemutató Kollégiumi esték közben folytatódnak.

Az elsõ év, számomra egy szakmai bukás volt, mert gyakran ittam és nem jártam be órákra. Ez a kettõ elég ahhoz, hogy elássad magad. Gyakran éjszakáztam. Ez azt jelenti, hogy nem tudtam jelen lenni. Nem tudtam részt venni az órákon, az elméleten. A színpadon meg elröhögtem magam. Az tény, ha minden nap bulizol, minden nap fáradt és másnapos vagy. Ez azt jelenti, hogy nem veszed magad komolyan, nem veszed komolyan a szakmádat, nem veszed komolyan a szüleidet, nem veszed komolyan Istent, senkit. Senkit sem veszel komolyan.

És ebben az idõben engem sem vettek komolyan mások: nem kerestek meg reklámfilmekkel, nem kerestek meg színházaktól, nem kerestek meg sehonnan se. Sõt, még az osztályfõnököm is csak kicsi szerepeket adott, remélte, hogy talán azt még valahogy megcsinálom, mert magában biztosan azt gondolta, hogy „Joci nem képes rá, hiszen nem jár be, folyamatosan álmos, folyamatosan másnapos”.

Kanizsainé Rezsek Mária tanárnõ készített interjút Kovács S. Józseffel, akit a Szürke senkik fõszereplõjeként már ismernek a kanizsaiak, azóta pedig már két újabb filmen - A sátán fattya, Örök tél - dolgozik.

A teljes interjú itt olvasható.

Kanizsa

Fotó: Kovács S.József másodéves kaposvári színészhallgató a Szürke senkikben nyújtott alakításáért, tévéfilm kategóriában vehette át a legjobb férfi fõszereplõnek járó díjat a Magyar Filmhéten.