Lassan bebizonyosodik, amit régóta sejtettünk: mi esszük a Nyugat szemetét. Az élelmiszerbotrány azonban egy dologra jó, talán rájövünk, hogy a (v)együnk hazait! Jelszó nemcsak egy piár szlogen, hanem akár az életünket meghosszabbító létprogram. A megoldás közvetlen közelünkben, a piacon vagy a „szomszédban” gazdálkodó helyitermék-elõállítónál van. Nemrégiben robbant az élelmiszerbomba, egy magyar vizsgálat során kiderült, hogy egyes európai nagyvállalatok ugyanazon márkanév alatt – finoman fogalmazva – eltérõ minõségû termékeket forgalmaznak. A rosszabbak ide kerülnek. S hogy ezt megtehetik, abban mi is ludasak vagyunk, mert levesszük ezeket is a polcokról. Pedig csak ki kellene menni a piacra…

Tímár Károly például kecsketejbõl készült termékeket árul a Vásárcsarnokban. Az állatokat otthon neveli Becsehelyen.

– Azt a táplálékot kellene ennünk, ami a környezetünkben található – mondja. A Kárpát-medencében többféle gyógynövény terem, mint egész Európában, és egészségünk érdekében jobban ki kellene használnunk ezt az elõnyünket.

Károly megfogadta amire a szülei oktatták, vigyáz a családja egészségére. Például tiszta sót hozatnak, és desztillált vizet isznak.

– Ha valaki egészséges bio-terméket akar elõállítani, akkor szinte megszállottnak kell lennie – jegyzi meg. – Szénát is úgy vásárolok, hogy tudom, hol kaszálják, mert ismerem a területet. Tápot nem adok a jószágoknak, mert egészségünkre káros nyomelemeket tartalmaz. Igaz, nálam a tejhozam sokkal kisebb, mint azoknál, akik nagyban tartanak állatokat.

A házi kecsketej igazi „csodaszer”, hiányzik belõle az a két enzim, ami az allergiáért felelõs – mondja, de hozzáteszi azt is, hogy igazából az allergiáért felelõs. A benne lévõ zsírgolyócskák pedig sokkal kisebbek mint a tehéntejben, így könnyebben emészthetõk, nem véletlen hogy már 4 hónapos kortól lehet a csecsemõknek adni. A kecskesajtra azt mondják, hogy drága, de azzal nincsenek tisztában, hogy 10 dkg készül 1 liter tejbõl. S különben is, mikor iszik meg 1 liter tejet az ember? Tudatváltozásra lenne szükség, mert megesszük az egészséges, finom ételeket, miközben egészségtelen cukros vízzel és sok E-jelzésû, egészségünkre káros adalékanyagot tartalmazó élelmiszerekkel mérgezzük magunkat – összegez Tímár Károly.

Ott Klaudia már 4 éve jár be hétvégéken Tótszerdahelyrõl a kanizsai vásárcsarnokba. Az Ott család szabadföldben és fólia alatt nevelt terményei mellett számtalan saját kezûleg feldogozott házi finomság, lekvár, hidegen sajtolt olaj, liszt, õrölt mag is megtalálható a standjukon.

Klaudiáék a kezdetektõl fogva a környezettudatos gazdálkodásra törekedtek a szõlõhegyen és a kertben.

– Amit megtermelünk, azt feldolgozzuk, és igyekszünk még a hulladékot is hasznosítani - fogalmaz. - Például a sárgabarackot megfõzzük lekvárnak, a magját külön rakjuk, megtörjük, és olajat sajtolunk belõle. Ami pelletként visszamarad, abból lisztet készítünk. Figyelmet fordítunk arra is, hogy vegyszerezéssel ne okozzunk kárt a növényekben, ugyanis ha a zöldségben, gyümölcsben éppen abban pillanatban nem mutatható ki a vegyszer, a talajvízben ettõl függetlenül még ott lehet. Nem használunk emulgeáló- és stabilizálószereket, a mutatós küllem kedvéért sem manipuláljuk a termékeinket. Szem elõtt tartjuk vásárlóink és a magunk egészségét is.

Bakonyi Erzsébet