Nyolc kötet, tucatnyi tudományos cikk olyan „A”-kategóriás szaklapokban, mint a JURA és az Új Magyar Közigazgatás, félszáz tanulmány a Zalai Hírlapban, majd ugyanennyi hetilapunk online felületén, nem beszélve a több ezer közéleti cikkrõl. Ugyanakkor, tavaly decemberben már az ötödik olyan Kanizsai Antológia kerülhetett fel dr. Papp Attila könyvespolcára, amely az õ írását is megõrizte az utókornak. Hetilapunk külsõs munkatársa immár az ötödik éve él az írás bûvöletében.

– Az egyetemen szerettem meg az írást, azaz, inkább úgy fogalmaznék, hogy ott vezettek rá arra, hogy van hozzá érzékem, érdemes lenne kezdeni ezzel valamit – emlékszik vissza dr. Papp Attila a kezdetekre. – A Pécsi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének két tanára, dr. Tilk Péter (ma már a tanszék vezetõje) és dr. Kocsis Miklós sok idõt szántak arra, hogy megtanítsák: hogyan kell tudományos igénnyel kutatni, és hogyan kell az eredményeinket közzétenni, azaz egy tanulmányt megírni. Ezek voltak az elsõ lépések, és én pedig tanulni akartam. Olyannyira az életem részévé vált ez, hogy még joghallgató voltam 2011-ben, és már jelentek meg írásaim olyan nagyobb szaklapokban, mint például az Új Magyar Közigazgatás, a Jogi Fórum vagy az E-tudomány – meséli büszkén az író.

Aztán még egy év sem telt el, és aki akart, az már olvashatott dr. Papp Attilától a pécsi egyetem jogi szaklapjában, a JURA-ban, illetve a Kanizsai Antológia 13. kötetében is. De honnan jött az újságírás?

– A Kanizsa Hetilapaz oka mindennek – neveti el magát a fiatalember. – Az egész úgy kezdõdött, hogy szerettem volna, hogy az egyszerû olvasónak nem igazán elérhetõ tudományos lapokon kívül, akár egy hetilap hasábjain is el tudjam mesélni az érdeklõdõnek egy-egy történelmi eseményünket, vagy jogtörténeti „pillanatunkat”. Azonban én akkortájt, 2012-ben még nem értettem a hétköznapi újságolvasó nyelvén, nem igazán tudtam, hogy hogyan „bontsak” úgy ki egy-egy tanulmányt, hogy az érdekelje egy hetilap olvasóját, de ne veszítsem el közben a tudományos igényességet sem. Ezt tanította meg nekem a Kanizsa Hetilapnál elkezdett, közéleti tudósítóként való ténykedésem. Olyan jó tanítványnak bizonyultam, hogy a kezdeti lépések után egy esztendõvel, 2013-ra már nemcsak tanulmányokat, hanem a legkülönfélébb közéleti cikkeket is írtam a Kanizsa Hetilapba, és a Zalai Hírlapba is. Nos, így jött az újságírás, amit azóta is szívesen mûvelek. Nem is igazán munka ez nekem, hanem inkább hobbi és kikapcsolódás is. Azonban soha nem tekintettem magam a szó szoros értelmében vett újságírónak, és nem is leszek soha az, inkább, amolyan külsõs szabadúszóként írok.

Ekkortájt íródott meg az elsõ könyv is.

– Igen, 2012-ben sikerült kiadnom az elsõ kettõt, azóta már 8 kötet kötõdik a nevemhez. A könyvek jogtörténeti és történészi munkáimat õrzik meg az utókornak, bár itt is próbálok különlegeset, maradandót alkotni: ilyen munka a minap megjelent, az isztriai partizánemlékmûvekrõl szóló könyv is, ahol egy másik országban kutattam az ottani történelem és helytörténet nyomait keresve – sorolja dr. Papp Attila. – A támogatóimnak köszönhetõen, mára a könyveim az egész országban elérhetõek, minden nagyobb könyvtár polcain ott sorakoznak. Ennek mostanában érett be a gyümölcse: igazi büszkeséget okoz, mikor találkozok valahol egy olyan lábjegyzettel, ahol valamelyik munkámból idéznek. Több ilyen kellemes meglepetés is ért, talán a legkedvesebb momentum a 2014 végén megjelent regény, a „Felejtés bûne”. A Tarjányi Péter és Dosek Rita jegyezte, izgalmas kalandregény részben az én munkámon alapul: a kanizsaujsag.hu felületén, a magyar zsidóság holokausztjának 70. évfordulójára megjelent tanulmányomat és riportjaimat használták fel az írók a kötetükhöz, amelyet a forrásmunkák között meg is köszöntek. Persze kaptam tõlük egy dedikált tiszteletpéldányt is.

Tehát sokan keresik az írásait. A szakmájából is?

– Igen, és ezek az impulzusok adják a folyamatos töltést a folytatáshoz. Mivel nem szeretnék dicsekedni, így csak a legutóbbi ilyen impulzust említeném: tavaly novemberben elõadóként kaptam meghívást a Zalaegerszegi Törvényszék éves ülnöki értekezletére, ahol az ülnököknek, a laikus bíráknak tartottam hivatásuk történetérõl egy félórás, jogtörténeti nézõpontú elõadást.

Jövõ? Tervek?

– Folytatom az írást, hisz rengeteg dolgot szeretnék még az embereknek elmondani – szögezi le határozottan a fiatal író. –Mostanában a helyi közéletrõl is sokszor tudósítok, és az idei kötetem témája pedig a Csónakázó-tó lesz, múlt, jelen, jövõ címmel. A tóval kapcsolatos, érdekesebb interjúkat a Kanizsa Hetilap hasábjain is szeretném majd közzétenni, és persze az idei antológia témámnak is a sokak által kedvelt „Csó-tót” választottam: remélem, sokak örömére…

A Kanizsa Televízió által készített interjú teljes anyaga itt tekinthetõ meg.