„Isten gabona formájában adta az embernek a két alapvetõ élelmiszert, a kenyeret és a sört. Akinek nincs söre, annak nincs mit innia.” „A sörhamisítás olyan vétek, mint a házasságtörés vagy az uzsora.” „Itt ülök és iszom a jó wittenbergi sört, és Isten országa magától eljön.”

Íme néhány bölcs gondolat Luther Márton tollából. A reformáció atyja ugyanis nagyon szerette sört. Az asztali beszélgetéseinél nem hiányzott a folyékony kenyér, amit több korabeli ábrázolás is bizonyít és Makoviczky Gyula is megerõsít. Az evangélikus lelkész egy évet töltött Wittenbergben, ahol közelebbrõl is megismerte Luther szokásait és természetesen a jó német söröket is megkóstolta.

Ötszáz évvel ezelõtt azonban nem a lerészegedés miatt fogyasztották a sört, hanem a téli vitaminbevitel okán, ráadásul melegen itták az emberek, s Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes is gyakran fogyasztott sört a hideg téli estéken. A nedûnek azonban nem volt olyan ereje, mint manapság, inkább laktató hatása volt.

A reformációt egy évvel megelõzte egy „sörtörvény”, 1516-ban Németországban leszögezték azt, hogy tiszta árpából, malátából, komlóból és forrásvízbõl szabad kizárólag készíteni ezt az italt. Elõször letisztázták a sört, a következõ évben pedig kirobbant a reformáció, meséli Makovicky Gyula. Egyébként a legkiválóbb német sörökön a mai napig rajta van, hogy megfelel az 1516-os tisztasági törvénynek.

A legjobb sört azonban nem Luther, hanem felesége, Bóra Katalin készítette. Manapság pedig egy balatonszárszói férfi, aki Makoviczky Gyula barátja. A reformáció 500 éves évfordulójára megalkotta a reformátor italokat, vagyis a kézmûves Luther és Kálvin sört.

Marosi Gábor