A 2016-os rekordmeleg után folytatódnak a szélsõséges idõjárási jelenségek 2017-ben is a Meteorológiai Világszervezet (WMO) keddi jelentése szerint.

Még az erõteljes El Nino nélkül is olyan változások mennek végbe a bolygón 2017-ben, amelyek ismeretlen területre vezetik a tudósokat - vélte David Carlson, a World Climate Research Programme (Éghajlatkutatási Világprogram) igazgatója.     

Az idei tél eddigi hónapjaiban legalább háromszor érkezett hõhullám az Északi-sarkvidékre, amikor a nagy erejû atlanti viharok meleg, nedves levegõt hoztak, így a jég újraképzõdésének idején elõfordultak olvadáspont közeli hõmérsékletû napok.     

Az északi-sarkköri változások és az olvadó tengeri jég a világ más részeinek éghajlatára is hatással lesz az úgynevezett futóáramlások miatt, amelyek nagy sebességû, vízszintes légáramlási zónák, szerepük van a hõmérséklet szabályozásában - olvasható a jelentésrõl kiadott közleményben.     

Egyes vidékeken - Kanadában és az Egyesült Államok nagy részében - szokatlanul enyhe volt a január és a február, máshol, többek között az Arab-félszigeten és Észak-Afrikában szokatlanul hideg volt az év eleje. A hosszú és extrém hõhullámok miatt sok melegrekord dõlt meg az év elsõ két hónapjában Ausztráliában.     

Nemcsak a globális hõmérsékleti csúcs, hanem a rendkívül kis mennyiségû tengeri jég és a tengerszint szakadatlan emelkedése is egyedülállóvá tette 2016-ot a WMO keddi jelentése szerint, mely a március 23-i meteorológiai világnap alkalmából jelent meg.     

A tanulmány globális klímaelemzõ központok független adatbázisai, a WMO-tagországok országos meteorológiai és vízügyi információi alapján készült, tehát mérvadó hivatkozási alapnak számít.     

"A jelentés megerõsítette, hogy 2016 volt az eddigi legmelegebb év a mérések kezdete óta, 1,1 Celsius-fokkal magasabb, mint az iparosodás kora elõtti volt és 0,06 fokkal több, mint a korábbi, 2015-ös csúcs" - mondta Petteri Taalas, a szervezet fõtitkára.     

A tengerfelszín átlagos vízhõmérséklete szintén globális rekordot ért el, az Északi-sark jégkiterjedése az év legnagyobb részében az átlag alatt volt, a légköri szén-dioxid folyamatosan csúcsokat dönt, egyre nyilvánvalóbb az emberi tevékenység klímát befolyásoló hatása - magyarázta Taalas.     

A WMO az 1961-1990 közötti periódust tekinti a bázisnak, amelyhez képest a 2001 óta eltelt 16 év mindegyik legalább 0,4 fokkal volt melegebb, évtizedenként folyamatosan 0,1-0,2 fokkal van melegebb.     

Tavaly még az erõteljes El Nino légköri jelenség is hozzájárult az üvegházhatású gázok okozta hosszú távú éghajlatváltozáshoz. Az erõs El Nino-években, 1973-ban, 1983-ban és 1998-ban általában 0,1-0,2 fokkal melegebb volt az átlagnál, 2016-ban is ez volt megfigyelhetõ.     

A globális tengerszint is igen megnövekszik az El Nino idején, 2016 elején új rekordot állított fel. A tengeri jég több mint 4 millió négyzetkilométerrel csökkent a hónap átlaga alá novemberben.     

Az óceánok magas vízhõmérséklete rendkívüli korallfehéredést és a vízi élõlények pusztulását okozta sok trópusi tengerben, amelynek jelentõs hatása volt a tengeri élelmiszerláncra és a halászatra.     

A 2016-os év szélsõségei között súlyos szárazságok is voltak, amelyek Kelet-Afrikában és Közép-Amerikában milliók számára tették bizonytalanná az élelemellátást.     

Taalas a jelentésrõl szóló közleményben hangsúlyozta, hogy folyamatos klímakutatási befektetésekre van szükség ahhoz, hogy az éghajlatváltozás gyors ütemével lépést tudjon tartani a tudomány.

MTI - Kanizsa