És Dél-Zala, így joggal mondhatjuk tehát: ismét egy rekorder „muraföldei”, egy figyelemre méltó dél-zalai… Harcz Endre, a Fügeliget Kft. ügyvezetõje, néhány év alatt az „Öreg Kontinens” legnagyobb – nem kevesebb, mint hat hektáros –, egybefüggõ fügeültetvényét hozta létre munkatársaival Tormaföldén, míg Becsehelyen a datolyaszilváiról ismerik õt elsõsorban. Dél-Zala központjában, Nagykanizsán pedig az autósok körében lett népszerû, hiszen egy autómosóban mossa le az út porát a gépkocsikról.

Ahogy Endre elmesélte, egy gödöllõi üzletember fejbõl pattant ki a nagyszerû ötlet, még 2009-ben, majd megalakult a Fügeliget Kft. és egy esztendõvel késõbb már el is ültették az elsõ fügefákat. Szerintemmég néhány év, és a rekorder fügeültetvény tovább öregbítheti a dél-zalai dombok, és „Murafölde” hírnevét. Ugyanis Harcz Endrének egy kis üzem terve áll már készen a fejében, ahol a frissiben el nem adott fügébõl lekvárt, kompótot és aszalványt fognak gyártani, nem csak a dél-zalaiak örömére…

De hogyan jön össze az autómosással az egzotikus kertészkedés? Egyáltalán, honnan az ötlet?

– Hát, nem egyszerû az élet: autómosó, a fügés Tormaföldén, a datolyaszilva ültetvény Becsehelyen, amúgy ott egyéb növényeket is termesztek, például van jó néhány kivilugasom – sorolja egy szuszra Harcz Endre. – Egyébként úgy jött az ötlet, hogy egy letenyei barátom, Varga János nemcsak, hogy kiválóan ismeri a térség idõjárási viszonyait, de legalább annyira ért a növényekhez is. Tõle hallottam elõször, hogy igenis megélhet a dél-zalai lankákon a mediterrán gyümölcsök egy része, mint például a füge, a datolyaszilva, vagy a kivi, sõt, úgy, hogy kiadós mennyiségû gyümölcsöt is teremjenek, ha gondos kezek vigyáznak rájuk.A vele való beszélgetések során fogalmazódott meg bennem az ötlet, úgy 2005 tájékán, hogy mi lenne, ha… Mi lenne, ha olyasmivel kezdenék foglalkozni, amivel a környéken még senki? Belevágtam tehát, és Jánosnak igaza lett, a füge, a kivi, vagy a datolyaszilva évrõl – évre bõséggel terem. Így kezdtem bele tulajdonképpen az egzotikus kertészkedésbe.

Tehát Dél-Zala alkalmas az egzotikus gyümölcsök egy részének termesztésére. Ez azt jelenti, hogy bárhová ültetem is el mondjuk a kivifámat a „Muraföldén”, akkor az teremni fog?

– Nem, bár a dombtetõk, fennsíkok és a déli fekvésû domboldalak mind megfelelõek egzotikus kertészkedésre itt a térségben, de például a fagyzugos helyek, például a völgyek, aztán Kiskanizsa lapályos részei, vagy a Principális-partja, ahol a hideg sokáig megül, csak részben alkalmasak arra, hogy a mediterrán különlegességünk termést hozzon. Megélni megél, de négy-öt évente biztos, hogy alaposan visszafagy, és kezdheti a növény az egészet elõröl. A dombokon, szõlõhegyeken ez a veszély gyakorlatilag nem fenyeget. Azt még megemlíteném, hogy a nagyobb városok, mint például Nagykanizsa belvárosának kertjei is megfelelõek az egzotikus növények áttelelésére, hiszen komoly „hõszennyezés” éri a sok fûtött háztömb és lakónegyed miatt ezeket a belvárosi részeket, így a fagy kevésbé tud kárt tenni az itt nevelt növényekben – részletezi a harmincas évei közepén járó fiatalember. – Fontos szempontjai vannak tehát az ideális helyszín kiválasztásának. Például az összes egzotikus növény esetében lényeges a napsütötte hely, de a füge esetében jó, ha a házfal közelébe ültetjük, mert az épület által tárolt hõ és az eresz, tetõ védelme elég ahhoz, hogy a hideg téli éjszakákon ne fagyjon el. A hideget egészen jól bírja, mínusz 15 fok körüli hõmérsékletig nem szenved jelentõs kárt. Egyébként a füge pont az a növény, ami öntözést sem nagyon igényel, ugyanis jól tûri a szárasságot. Ha viszont öntözzük, akkor számítsunk arra, hogy rettentõen „nekiindul” és elbokrosodik. A kivi ennek az ellentettje: a sok napsütés mellett öntözni kell „éjjel-nappal”, rengeteg vizet igényel a megfelelõ fejlõdéshez. A datolyaszilva szintén szereti a napsütést, amúgy átlagosnak nevezném az öntözõvíz-kívánalmát.

Klasszikus kérdés: honnan – hova? Azaz, az elmúlt évek során honnan – hova fejlõdtek a Harcz-féle, dél-zalai ültetvények?

– Jelentõsnek nevezném a fejlõdést, amelyet elsõsorban Dél-Zala termékeny és jó minõségû földjének, valamint a gondos munkának tulajdonítok. Elõbbihez, csakúgy a „margóra írva” jegyezném meg: bizony hiába végzek a munkával az autómosóban, és vagyok holtfáradt, ha másnap még le kell nyírnom a füvet a fügeültetvényben, meg kell metszenem a kivit, vagy be kell oltanom 50-100 datolyaszilvát, akkor nincs pihenés, nekilátok, és megcsinálom… A fügeültetvényt félezer csemetével kezdtük 2010-ben, mára közel háromszorosára nõtt a fügés területe, mérete eléri a hat hektárt. Ennél több növényt már nem tervezünk, és tudomásom szerint ezzel is rekorderek vagyunk: ugyanis Európa legnagyobb, egybefüggõ fügeültetvényével rendelkezünk – mondja büszkén a mediterrán gyümölcsök szakértõje.

És az olaszok? Vagy a spanyolok? Az ember azt gondolná, hogy arrafelé végeláthatatlan fügeültetvények foglalják el a látóhatárt…

– Olaszországban például úgy termesztik a fügét, hogy egy háznál van öt – tíz fa, amelyet a tulajdonosok leszüretelnek, majd a gyümölcsöt elviszik a felvásárlóhoz. Spanyolországban, és Franciaország déli részén van néhány nagyobb ültetvény, de semelyik nem éri el a mi tormaföldei „fügésünk” méreteit – részletezi Harcz Endre. – Az olaszok a kivi, a spanyolok inkább a narancs és oliva termesztésében érdekeltek, na meg a szõlõültetvényekben, csakúgy, mint a horvátok. Déli szomszédunknál is a szõlõ és az oliva az, amit nagyüzemben termesztenek, a füge meg „csak úgy nõ”, sokszor úgy, mint mifelénk a haszontalan cserje.

Ez igaz, többször is jártam az Isztrián, ahol mindenfelé füge nõ az utcákon és a tengerparti sávban, méghozzá nagyon is agresszívan, akár a sziklarepedésekbõl is hatalmas fügefák nõnek ki. Amúgy kézenfekvõ a kérdés: mi készül a tormaföldei fügébõl?

– Komoly tervünk, hogy a jövõben fügelekvárt készítünk belõle, és üvegcsékbe töltve fogjuk árusítani. Jelenleg még nincs akkora megtermett fügemennyiség, amely elég lenne arra, hogy ellássunk vele egy üzemet, azonban néhány év múlva már meg fog teremni az a gyümölcsmennyiség, amellyel elindíthatjuk a saját feldolgozónkat. Addig is magánszemélyeknek értékesítjük, méghozzá egyszerûbben, mint azt bárki gondolná: kiposztolok a facebook oldalamra néhány fotót az éppen érõ fügékrõl, és van úgy, hogy Budapestrõl, sõt, az ország másik végérõl eljönnek ide, Dél-Zalába azért, hogy 20–30 kilót vásárolhassanak belõle. Vagy épp a szomszéd faluból…

Vagyis az évtized végére híres lehet a dél-zalai fügelekvár?

– Híres is lesz, sõt, nemcsak a fügelekvár, hanem a fügekompót, illetve az aszalvány is. Vannak egyéb ötletek, például nemrég keresett meg egy olasz fagylaltgyártó, akivel éppen arról beszélgettünk, hogy mikorra terem majd annyi fügénk, hogy nagyobb tételt vásárolhasson belõle az itáliai fügefagylaltjai elkészítéséhez. Mivel az ültetvény gyönyörû helyen van, fantasztikus környezetben, reméljük kedvelt célpontja lesz a Zala megyébe látogató turistáknak, na és persze a környékbelieknek is. Több százfügefa között sétálni, magunkba szívni azt a különleges, édeskés illatot és közben fügét szedni óriási élmény.

Datolyaszilva: hasonló a tendencia, mint a füge esetében?

– A datolyaszilva ültetvényt három évvel ezelõtt telepítettük a testvéremmel, közösen mûveljük. Ott 170 csemetével kezdtük, mára közel négyszáz datolyaszilvafa alkotja az állományt. A gyümölcséért termesztjük és nevelgetjük, de saját magunk által oltott fákat is adunk elaz utóbbi években. Mikor valaki hazavisz tõlem egy csemetét, mindig ellátom, amúgy „útravalóként” néhány jó tanáccsal is. Mert sokan megveszik az egzotikus növényt valahol, és mégsem mennek vele semmire, vagy csak töredékét hozzák ki belõle, mint amit lehetne, mert nem tudják, hogyan kell mûvelni. Minden mediterrán gyümölcsfajnak van három – négy buktatója, aki ezeket tudja, jó eséllyel szedheti tele a kosarát õsszel, friss kivivel, fügével vagy éppen datolyaszilvával.

Tehát akkor, nemsokára ehetünk becsehelyi datolyaszilva-lekvárt is?

– A datolyaszilvát elsõsorban friss gyümölcsként értékesítjük, tavaly néhány száz kiló termést takarítottunk be, itt is az elkövetkezendõ években várható, hogy tonnaszámra szüretelhetjük majd. A datolyaszilva esetében, elsõsorban a friss gyümölcsként való eladás az, ami szóba jön, bár már kísérletezünk azzal, hogy lekvárként is piacra dobhassuk – avat be egy „mûhelytitokba” a fiatalember, majd pedig néhány újabb tudnivalót is elárult ezekrõl a dél-zalai vitaminbombákról. – Mind a datolyaszilva, mind pedig a kivi esetében azt tartom a nagy elõnyének, hogy leszüreteljük októberben, és egész télen „kitart”, még február végén is ehetünk belõle, olyan jól eltarthatóak. Pont a gyümölcsmentes, téli idõszakban lát el bennünket vitamindús, édes, zamatos finomsággal. Ehhez nem kell más, mint egy földpince, vagy olyan melléképület, ahol fagymentes, de hûvös helyen várhatják be a gyümölcsök, hogy a tányérunkra kerüljenek. És ami megint csak elõnyös, hogy permetezni sem kell õket. A kivi pedig kiváló lugast képezhet, ha egy támasztékot készítünk neki, és azon futtatjuk fel. Olyan, mint a szõlõ, sõt, annál jobb is. Nemcsak, hogy egzotikusabb a gyümölcse, hanem ha beülünk hûsölni a lugas alá, akkor biztos, hogy nem lesz pecsétes az ünneplõnk egy véletlenül ránk pottyant, túlérett szõlõszem miatt, és a darazsak sem lepik el, ami a szõlõ esetében bizony gyakran elõfordul. A kivinél a szakszerû metszésen kívül az is fontos, hogy egy fiút, és egy lányt is ültessünk belõle, vagyis egy termõt és egy porzót, máskülönben csak szép lugasunk lesz, de kivink, az bizony nem…

Harcz Endre határozottságát látva egyben biztos voltam a riport végén: a következõ foci Európa-bajnokság alatt már biztos, hogy dél-zalai fügelekvárt kanalazhatok, ha akarok a meccsek félidejében…

Dr. Papp Attila