Kalandos életet élt: volt királyi személynök, majd pécsi püspök, mégsem papi, hanem politikai és írói tevékenysége miatt vált ismerté. Volt a királyné fõkancellárja és a Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb embere, majd mégis menekülni kényszerült, mikor szembekerült I. Mátyás király politikájával. Janus Pannonius, vagy, ahogy született: Csezmiczei János (Ivan Èesmièki)ötszáznegyvenöt évvel ezelõtt, 1472. március 27. napján halt meg szülõföldjén, Horvátországban, a Zágráb felett magasodó Medvednica-hegységben lévõ Medvevárban.

Mátyás, az igazságos korában élt, akkortájt nevét Európa-szerte ismerték. A ferrarai és padovai egyetemi évei után nem is csoda, hogy költészetének nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából növekedett. Verseinek világképe a humanizmus szellemiségét tükrözi, elõtérben a reneszánsz gondolkodással és életérzéssel, amely a vallást háttérbe szorítva, nagyra értékeli a földi életet, békét, kultúrát és a természet varázsát és szépségét. A magyar líra szülõatyjának tartják, latin nyelvû verseiben õ írt elõször a testi szenvedésrõl és az élni akarásról.

Horvátországban, a Dráva mellett született, de Nagyváradon tanult anyai nagybátyja, Vitéz János püspöki udvarában. A püspök támogatásával ezután Itáliába utazott: elõször Ferrarában tanult, majd 1454-ben, Padovában jogi tanulmányokba kezdett. Beutazta Itáliát, ahonnan Hunyadi Mátyás trónra kerülésekor tért haza, egyenesen a királyi udvarba. Mátyásnak egy erõs, központosított Magyar Királyság felépítéséhez szüksége volt a hozzá hasonló, mûvelt emberekre. Vitéz János bíboros, majd esztergomi érsek lett, így Janus Pannonius elõtt is nyitva állt a karrier lehetõsége: pécsi püspökké nevezték ki. Hatalmas könyvtárat gyûjtött, maga is írt.

Egész életét meghatározta a politizálás, ami talán fontosabb volt neki, mint a tudomány és a költészet. Vesztét is ez okozta: mikor Mátyás hosszú távú békét kötött a szultánnal, Janus Pannonius, Vitéz János és a magyar fõurak egy része úgy érezte, hogy a király elárulta a Hunyadiak sok évtizedes hagyományát és elhanyagolta a török elleni védekezést. Ezért a zendülõ fõurak 1471-ben nyíltan szembefordultak Mátyással, lengyel uralkodót kívánva helyette a magyar trónra. Azonban hiába kértek a zendülõk még a német birodalmi gyûléstõl is segítséget, Mátyás elfogatta õket, és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta. A király pápai közbenjárásra végül megkegyelmezett a lázadóknak, de Janus Pannonius nem tört meg, hanem elõször Pécs erõs várfalai között keresett menedéket, majd tarthatatlan helyzetét látva vagyonát összeszedve Itáliába, Velence felé indult. A tüdejével már korábban is gyengélkedõ pécsi püspök a télvíz idején való utazás miatt elõször meghûlt, majd megbetegedett, és 1472. március 27-én, Zágráb mellett hunyt el.

„Csak elérni Medve-várbaa nyikorgó, rossz szekérrel!Ugat a halál kutyája,püspökünk folyton köhécsel,szekér és száraz betegségláza rázza gyenge testét.Mátyás ûzi… Már elájult,karon viszik föl a várba –Harmadnapon eltemették Pannonia diszét, Jánuszt.”

Dr. Papp Attila