Tisztelt természetjárók! Ne bolygassák a természet rendjét, és ne nyúljanak az elárvultnak hitt, a vadonban magukra hagyott kisállatokhoz. A túlzó, félreértelmezett gondoskodás ugyanis könnyen tragédiához vezethet. A tavasz beköszöntével és a természet újjászületésével az „erdei bölcsõdék” is egyre népesebbé válnak, így túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet találkozni a vadonban például õzgidákkal, rigófiókákkal vagy épp kis vadmalacokkal.

A Budakeszi Vadaspark munkatársainál épp a napokban adtak le 5 darab, az erdõben talált kis vadmalacot, melyek közül hármat jelenleg is a vadasparki munkatársak szoptatnak, nevelgetnek, míg kettõt a Szigethalmi Vadaspark és Állatsimogató fogadott be. Azonban az avatatlan szem számára „árvának” vagy „magukra hagyottnak” tûnõ kisállatok a legtöbbször nem szorulnak segítségre, sõt, beavatkozásunk könnyen az állat pusztulásához vezethet.

• Az õzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid idõre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (pl. óvatlan simogatást, ölbe vételt) követõen, az idegen szag miatt elõfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.

• A mezei nyulak utódjai a magas fûben lapulva várják, hogy anyukájuk visszatérjen és megszoptassa õket. Esetükben mindez még tovább is eltarthat, hiszen a nyúlmama csak naponta egyszer, hajnaltájt szoptatja a kicsinyeit.

• A cuki, csíkos vadmalacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbõszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket.

• A rigófiókák nagyon korán kirepülnek a fészekbõl, majd szétszóródva rejtõzködnek, hogy a ragadozók nehezebben leljenek rájuk, de eközben a madárszülõk folyamatosan etetik õket, és a hangjuk alapján találnak rájuk. „Bármennyire is úgy tûnhet, hogy emberi segítségre szorulnak ezek az állatok, álljunk ellen a kísértésnek! A vadállatkölyköknek az anyjuk nélkül csekély esélyük van az életben maradásra. Az emberek által, „cumisüvegbõl” felnevelt apróságokat ráadásul nagyon nehéz visszavadítani, így a természetbe való, biztonságos visszaszoktatásuk is majdhogynem lehetetlen. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne nyúljanak ezekhez az állatokhoz!” – hangsúlyozta Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark gondozója. Ha teljes bizonyossággal meggyõzõdtünk arról, hogy az állatot esetleg valóban magára hagyta az anyja (3-4 óra múlva visszamentünk és még mindig ott találtuk, esetleg egy nagyobb testû, még csupasz, vagy fehér pehelytollas, járni és repülni nem képes fiókát találtunk), akkor az illetékes nemzeti parktól, a legközelebbi állatkerttõl vagy állatvédelmi szervezetektõl kérhetünk szakmai segítséget.

Bármennyire is árvának tûnik, hidd el, nem az!

A fõszabály tehát, hogy ha magányosnak tûnõ gidákat találunk, akkor nézegessük néhány másodpercig, esetleg kattintsunk el egy-két VAKU NÉLKÜLI!!! fotót, majd anélkül, hogy megérintenénk õket (mivel ezzel is halálra ítélnénk a kicsiket, hiszen a visszatérõ anya az idegen szag miatt eltaszítja õket) távozzunk jó messzire! - tanácsolják az Erdõmentõk.