Bár a gyermekkori cukorbetegség gyógyíthatatlan, krónikus állapot, az ebben szenvedõk megfelelõ kezelés mellett is teljes életet élhetnek, de az ilyen gyerekek oktatási rendszerbe jutása még mindig nehézkes - derült ki a témában tartott sajtótájékoztatón.

Velkey György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke azt mondta, egyik missziójuk, hogy megszólítsák a társadalmat, nyílt és világos párbeszédre törekedve az orvosok, a szülõk és a pedagógusok között.     

Hozzátette, a gondozóhálózat rendelkezésre áll, de sok múlik a gyermek környezetén, a befogadó közegen is.     

A Bethesda Gyermekkórház fõigazgatója szerint korszerûsíteni kell az 1-es típusú cukorbetegségrõl alkotott felfogást mind a kezelõorvosok, mind a gyerekek szülei, a pedagógusok és mások körében. A szakemberek igyekeznek elérni az óvoda- és iskolapedagógusokat is, hogy próbáljanak változtatni a sok esetben a gyermeket a betegsége okán a közösségbõl kirekesztõ magatartásukon, mert szemléletváltásra van szükség - emelte ki.     

Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, még mindig sok óvoda és iskola zárkózik el az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedõ gyerekek nevelésbe vételétõl. Találkoztak olyan esettel, amikor felvették ugyan a gyereket az óvodába, de olyan kikötéseket tett az intézmény, amely végül lehetetlenné tette a gyerek közösségben maradását.     

A kuratóriumi elnök hangsúlyozta, a gyermekkori diabétesz kezelhetõ, de nagy odafigyelést igénylõ állapot, a pedagógusnak minden esetben jelen kell lennie, ami valóban többletmunkával jár.     

Hozzátette, hogy a szórás nagy: van olyan intézmény, amely szívesen vesz fel diabéteszes gyermeket, de jelentõs azok száma is, ahol elzárkóznak a beteg gyermek óvodába, iskolába történõ felvételétõl, holott egy 2015-tõl hatályos törvény szerint kötelezõ a hároméves - köztük a cukorbeteg - gyermek felvétele az oktató-nevelõ intézménybe.     

Kocsisné Gál Csilla elmondta, az alapítványhoz heti 2-3 alkalommal érkezik jelzés szülõktõl arról, hogy valamely intézmény elzárkózik a beteg gyermek felvételétõl, ami igazán a kistelepüléseken élõknek okoz nehézséget. Ennek oka szerinte a tudáshiány, az együttmûködés hiánya és a rugalmatlanság.     

Magyarországon az elmúlt harminc évben megháromszorozódott a 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált gyerekek száma. A '80-as évek végén minden százezer magyar gyerek közül hét lett diabéteszes, ma ez a szám húsz körül van, és míg a betegség régebben a 10-14 éves korosztályt érintette, ma már hatéves kor alatt is jelentkezhet.     

H. Nagy Katalin, a Békés megyei gondozóközpont vezetõjének véleménye szerint is komoly társadalmi edukációra van szükség, hiszen a betegség korszerû kezelése lehetõvé teszi, hogy a gyermek korának megfelelõ közösségbe járjon és teljes életet éljen. Azonban a pedagógusok nem kapnak megfelelõ segítséget ahhoz, hogyan kell egy ilyen gyermekre odafigyelni - vélte. E szempontok közé sorolta, hogy a gyermek ehet óra közben is, vagy ha rosszul van, csak kísérettel mehet(ne) az iskolaorvosi rendelõbe.     

Tóth-Heyn Péter, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika igazgatóhelyettese elmondta, a betegség kezelésében az utóbbi években számos új technológia elérhetõ. Okos vérnyomásmérõk, inzulinpumpák és a bõr alá beültethetõ cukormérõ szenzorok kerültek piacra. Míg utóbbi nem vagy csak egyedi támogatásban érhetõ el, az inzulinpumpát támogatja a társadalombiztosítás.     

A tünetek felismerésének fontosság kiemelve elmondta, ha a gyerek extrém sokat iszik, sokat pisil, a fokozott étvágy mellett fogyás tapasztalható, vagy fáradt, gyenge, akkor érdemes a cukorbetegségre gondolni és szakember segítségét kérni. A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a megfelelõ diéta betartása is.     

Abban az esetben, ha az oktató-nevelõ intézmény elzárkózik a beteg gyermek felvételétõl, érdemes a szülõknek az önkormányzathoz fordulni. Ezen kívül lehetõség van az oktatási jogok biztosához, az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz vagy az alapvetõ jogok biztosához fordulni.

MTI - Kanizsa