Ugyanis gróf Bethlen István miniszterelnök 1927. április 05. napján, római látogatása végén aláírta az olasz – magyar barátsági szerzõdést, amellyel, elsõ alkalommal talált a „nagy háborúból” gyõztesen kikeveredõ (azaz az antant hatalmak egyikére)szövetségesre a Trianonban igazságtalanul megtépázott Magyarország.

A szerzõdés elõzménye, hogy Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök az 1920-as évek közepére igyekezett megtörni a hazánkat béklyóba kötõ elszigeteltséget, a „kisantant” – Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság együttesének – nyomását. Ezért a kormányzó a déli szomszédunkhoz, az 1929-tõl Jugoszláviának nevezett Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz több barátságos kitételt is tartalmazó beszédet intézet a mohácsi csata 4 évszázados évfordulója alkalmából elmondott beszédében. Azonban a barátságos gesztusra a jugoszlávok helyett az olaszok „válaszoltak”, és Róma diplomáciai közeledést helyezett kilátásba. Ennek volt folyománya gróf Bethlen István római útja. Ez a szerzõdés nemcsak egy korábbi antant hatalmat, mint szövetségest jelentett hazánknak, hanem ki is mozdította a trianoni Magyarországot abból a nemzetközi elszigeteltségébõl, amelyben addig leledzett. Az olaszok eztán jelentõs segítséget nyújtottak a magyar hadsereg felfegyverzéséhez, hiszen jelentõs fegyverszállítási szerzõdések kötettek az elkövetkezendõ egy évtizedben, illetve pozitívan álltak a magyar revizionista törekvésekhez is. Azonban az olasz miniszterelnöknek, Mussolininak „egyéb” szándéka volt ezzel a barátsági szerzõdéssel. Ugyanis a nagyhatalmi babérokról álmodozó Itália komoly területszerzõ célpontja lett a Balkán, ahol éppen a Jugoszlávok rovására szeretett volna terjeszkedni. Ebben a tervében akarta a maga oldalára állítani a magyarokat Benito Mussolini.

Dr. P. A.