Az elmúlt 100 évben duplájára, mintegy kétmillió hektárra nõtt a magyarországi erdõk területe, ebbõl az állami erdõk nagysága több mint egymillió hektár. Miközben itthon a gyarapodás a trend, a Föld erdõterülete egyre fogy: 1990 óta egy Dél-afrikai Köztársaság méretével megegyezõ „zöld folt” tûnt el.

Trianon után, a mai Magyarország területén 11 százalékos volt az erdõsültség, amit igyekeztek növelni, ezért a két világháború között született egy erdõtörvény, hiszen a fára szüksége volt az országnak. A II. világháborút a hazai erdõk is megsínylették, majd az 50-es években általános üzemtervezési kötelezettségek léptek életbe.

- Közjóléti, védelmi funkciók kerültek be a törvénybe, a vészterhes idõkben importra is szorult az ország – mondta a Kanizsának Nemes Zoltán, a Zalaerdõ Zrt. erdõgazdálkodási osztályvezetõje. - A hatvanas évek végéig tervutasítással, illetve támogatással az ország faszükségleteinek önálló megtermeléséért, a közjóléti és védelmi funkciók elõtérbe állításával a telepítések mennyisége megnõtt, növekedett az Alföld erdõsültsége is, és erdõsítették az addig legelõként használt kopárokat, mezõgazdálkodásra kevésbé alkalmas területeket, így a rendszerváltás idejére 19 százalékra emelkedett Magyarország erdõsültsége.

A szakember emlékeztetett: 1990 után hatalmas területek kerültek magánkézbe, ami szükségessé tette az erdõtörvény újabb módosítását, hiszen félõ volt, hogy az új tulajdonosok nem veszik figyelembe az erdõgazdálkodás hármas funkcióját.

- Az állami cégek területhez nem tudnak jutni, így a telepítés mennyisége korlátozott, de a törvényi szabályozásnak köszönhetõen nem csökken az erdõterület, hiszen hosszú távú erdõgazdálkodást folytatunk. A beruházások alkalmával is kötelezõen elõírás, hogy ugyanannyi terültet kell erdõsíteni, mint amennyit az építkezés miatt ki kellett vonni.

Globálisan azonban nem ilyen rózsás a helyzet, a Föld erdõterülete egyre fogy. Nemes Zoltán szerint, ami jelenleg például Dél-Amerikában történik, az nálunk is végbement 500-700 évvel ezelõtt.

- A táplálékláncban valahol meg kell élni – szögezte le a szakember. - Felégetik az erdõket, hogy mezõgazdasági területeket nyerjenek, s persze az õserdõkbõl kitermelt fa a piacon jó áron értékesíthetõ. De aztán az ember rájön, hogy „saját maga alatt vágja a fát” - és elkezd erdõt telepíteni. Nos, szerintem mi már, a nyugati országokkal együtt, ebben a szakaszban vagyunk. Magyarországon tudatos erdõgazdálkodás van.

Erre mutatott kanizsai példát Kálovics Norbert kerületvezetõ erdész a Csótónál. Tíz évvel ezelõtt kivágatta az akkor 120 éves állományt, amelynek egy-két tanúja úgynevezett hagyásfakėnt még ma is áll. Ám már látható a következõ generáció, ami a laikusoknak egyelõre csupán bozótosnak tûnik, de nem az. Az Alsóerdõben természetes felújítás történt, s a fiatalos már csaknem 10 éves.

Vincze Adél

Kálovics Norbert a 10 éves fiatalosban, a háttérben a hagyásfák (Fotó: Jancsi László)