Ki ne emlékezne még a Robin Williams fõszereplésével a vietnami háború valóságát bemutatni kívánó filmre, vagy a „Szakasz” címû filmdrámára Tom Berenger-rel, WillemDafoe-val és Charlie Sheen-nel. A legtöbb magyar embernek egy-két izgalmas mozifilmet jelentett Vietnam, de volt azért jó pár honfitársunk, akik belekóstolhattak abba, mit is jelent Dél-Vietnam dzsungeleiben a háború a „VietCong” mellett, vagy éppen ellenében…

Az évtizedek óta gyarmati háború, majd polgárháború sújtotta Vietnamban negyvennégy évvel ezelõtt, 1973. január 27-én lépett életbe a tûzszünet, amelyet a Párizsban még 1972-ben megkötött egyezmény alapján, az amerikaiak kivonulása követett. Az USA utolsó, reguláris katonája 1973. március 29-én hagyta el Dél-Vietnamot, helyükre a NEFB (Nemzetközi Ellenõrzõ és Felügyelõ Bizottság)kanadai, indonéz, lengyel és magyar tisztjei érkeztek, betartatni a tûzszünetet, és fenntartani a látszólagos, törékeny békét. Nem sokáig sikerült ez, hiszen két esztendõ múltán a kommunista Észak-Vietnam elsöpörte a délieket, majd egyesítette az ázsiai országot. A déliek fõvárosának, Saigonnak az elestéig – 1975. április 30. – több száz magyar katonatiszt és diplomata teljesített szolgálatot a NEFB képviselõjeként Dél-Vietnamban. Vietnami szolgálata teljesítése közben több magyar katonatiszt vesztette életét.

Miután a vietnamiak elkergették a franciákat az országukból, szinte azonnal „egymásnak estek”, és polgárháború során próbálták eldönteni, hogy a kommunizmus, vagy az amerikai típusú demokrácia elvei szerint éljék az életüket. Míg az USA és a „Nyugat” Dél-Vietnamot, addig a kommunista „tömb” országai, így a kádári Magyar Népköztársaság is Ho Si Minh-t és Észak-Vietnamot támogatta az egyre nagyobb méreteket öltõ belháború során. A magyar kapcsolatépítés a vietnamiakkal az 1950-es évek elején indult, és elsõ jelentõs állomásához 1957 augusztusában érkezett, mikor Ho Si Minh személyesen látogatott Magyarországra, hogy megbeszéléseket folytasson a vérbefojtott magyar forradalom utáni Magyar Népköztársaság „új” vezetõivel. Ettõl kezdve a két ország kommunista vezetõi között rendszeressé váltak a különbözõ szintû diplomáciai látogatások és tárgyalások, amelyek során számos kétoldalú gazdasági, politikai és kulturális egyezmény megkötésére is sor került. Ezek közül kiemelkedik Czinege Lajos vezérezredes 1967. májusi, vietnami útja, amikor a honvédelmi miniszter vezetésével a Magyar Népköztársaság katonai küldöttsége tett hivatalos baráti látogatást Észak-Vietnamban.

Magyarok már a francia idegenlégió katonáiként is harcoltak Vietnamban, Franciaország kivonulásáig – sõt, volt olyan, aki dezertált, és beállt az észak-vietnamiak közé –, majd az ezt követõ két évtized során, legalább négy alkalommal vettek ismét részt harci cselekményekben a honfitársaink. Katonai szakértõkként az 1960-as évek közepétõl szintén tartózkodtak magyar katonák Észak-Vietnamban, és orvosokkal, ápolókkal is segítettük a kommunisták harcát.

Voltak azonban olyan magyarok is, akik az 1956-os forradalom után az USA-ba emigráltak, majd jelentkeztek az amerikai hadseregbe, mikor megtudták, hogy ismét harcolhatnak a kommunizmus eszméje ellen. Ilyen bátor fiatalember volt Holovits László is, akinek azért kellett Magyarországról elmenekülnie 1956 után, mert a forradalom napjaiban levert egy vörös csillagot, amely hõstettét egy fényképezõgép megörökítette. A balatonföldvári kamasz fiú New Yorkban élõ rokonai segítségével az ausztriai Klosterneuburgból, 1958. február 22-én utazhatott ki az Egyesült Államokba. Holovits megnõsült, és megpróbálta élni a szabad emberek életét, de mikor tudomására jutott, hogy önkénteseket is toboroznak a kommunisták elleni harcra, nem habozott: belépett a hadseregbe, majd 1967-ben az ázsiai kontinensre szállították, és még ugyanazon év szeptemberében életét adta társaiért, és új hazájáért. Igazi hõsként, ugyanis Pleiku tartományban egy kézigránátra vetette magát, hogy megvédje bajtársait. Holovits Lászlót a kaliforniai Mission Memorial Parkban temették el.

Visszatérve a NEFB magyar katonai delegációjához, 1973 és 1974 között Szûcs Ferenc vezérõrnagy vezette a magyar békefenntartó különítményt, akinek az elsõ fontosabb jelentenivalója Kádáréknak az volt, hogy egy õrmester dezertált, és nyoma veszett… A híradós õrmester az ausztrál nagykövetségre menekült, csakúgy, mint nem sokkal késõbb egy tartalékos hadnagy is. A magyarok több csoportban, mintegy félezren vettek részt a vietnami béke fenntartásában. De nem csak disszidensek, hanem halottak is voltak a Magyar Néphadsereg veszteséglistáján. Cziboly Csaba 33 éves fõhadnagy és Dylski Aurél 34 éves határõr százados Hueból repült ellenõrzésre Khe Sanh felé, mert tûzszünetsértést jelentettek. Ám az amerikai helikopterpilóták letértek a megszabott útvonalról, és a „VietCong” légvédelmi rakétával lõtte le õket. A vietnami konfliktus során az USA közel 60 ezer katonát vesztett, míg legalább 3 millió vietnami embernek kellett meghalnia Saigon 1975-ös elestéig.

Dr. Papp Attila