Szögezzük le mindjárt az elején: a híres dél-zalai gimnáziumnak a „mûhellyé” válás csak egy újabb, számos elõnnyel járó titulust jelentene tulajdonképpen, hiszen a nagymúltú kanizsai iskola már most is akkreditált tehetségpont, európai tehetségpont, örökös öko-iskola, és még sorolhatnám. Mert ebben a gimiben mindenki tehetséges lehet valamiben, csak meg kell találni azt, hogy miben. Ezt vallja a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója, Balogh László, akivel a döntés elõtt álló pályázatról beszélgettem.

– A Batthyány Lajos Gimnázium mint Dél-Zala patinás, jó hírû intézménye mindig is tehetséggondozó iskola volt. Ezt meg tudjuk erõsíteni adatokkal, címekkel, szimbólumokkal: például büszke vagyok arra, hogy akkreditált tehetségpont vagyunk, aztán európai tehetségpont is, örökös öko-iskolais; és most pályáztunk egy újabb, még minõségibb címre, ha szabad így fogalmaznom – kezdett bele a tehetséggondozó mûhellyé váláshoz vezetõ út lépéseinek ismertetésébe Balogh László.– És reméljük a legjobbakat, így szokták mondani, hiszen április végére el is dõl talán, hogy megkapjuk-e a „Minõsített Tehetséggondozó Mûhely” kitüntetõ címet. Persze azt is tudom, hogy a címek önmagukban szlogenek csupán, a mögé helyezett munka és az ebbõl keletkezõ érték az, ami tartalommal tölti meg e címet. Nos, én bizton állítom, persze igazgatóként kissé elfogultan is, hogy itt, a Batthyányban igazi tehetséggondozás folyik. Persze, ez alatt nem csak a tehetségesekkel való kiemelt foglalkozást kell érteni, hanem az esélyteremtést is, például hátrányos helyzet esetén, meg belefér ebbe a hagyományápolás is, ami nekünk egyébként is „karakterisztikumunk”: egyfajta múltba való kapaszkodást értek ez alatt. De fõ cél természetesen a jövõ, a jövõbe mutatás. Minden pedagógiának ez a célja valójában, így a miénk is természetesen.

– A gimnázium múltja, gyakorlata, tanári kara és az idejáró sok-sok tehetséges fiatalember karakteresen fogja meg ezt a témát, ennek bizonyítéka az az anyag, amelyet erre a pályázatra állítottunk össze – folytatta a gimnázium igazgatója, majd felsorolásszerûen említett meg néhány momentumot belõle. – Fontos a pályázatban „szeretetpedagógiánk” hangsúlyozása, a „batthyánysnak lenni” szimbólum tartalommal való kitöltése is, ami ebben az „1000 fõs faluban” nem kis feladat, de mégis a nevelés fontos eszköze. És hogy milyen lényeges, azt kiváló mutatóinkra alapozom: két és félszeres túljelentkezés felvételkor; 4,3-as tanulmányi átlag; 4,6 a középszintû, illetve 4,8 pedig az emeltszintû érettségi átlaga. A gimnáziumunkba járó diákok egyharmada nyelvvizsgával is rendelkezik, és mindig benne vagyunk a középiskolák „TOP 100”-as listájában: eddig a 23. volt a legjobb helyezésünk.Deazt hiszem,nemcsak tanulmányi, hanem kulturális és sport területen is tehetséggondozó iskola vagyunk, érdemes erre a megpályázott címre. Például a Helikoni Kulturális Fesztiválon minden kategóriában indulunk, van megyei Príma-díjas Virág Benedek Kórusunk. Aki pedig kiváló a tanulmányokban és a kultúrában, az persze a sportban is jól teljesít: általában 20-30 diákunk végez évrõl–évre az országos diákolimpia dobogós helyein. Van 24 órás focink, különösen kiváló a sakkcsapatunk és a tájfutó projektünk is.

Egy pályázat kapcsán mindig kiemelt szempont a konkrét vállalások kérdése. Mit vállalt a Batthyány?

– Szintén csak felsorolok, a vállalások szerteágazóak – szögezte le Balogh László. – A tanulmányi versenyek sokaságát rendezzük meg a továbbiakban is, amelyeken rendre elindítjuk diákjainkat. Az egyéb rendezvényeink is fontosak ahhoz, hogy tehetségeket neveljünk ki, hiszen a tehetséggondozás egy rendkívül összetett feladat, és ezeket ki is emeltük a pályázatban: „Helikon”, a diákolimpiák, a nemzetközi sakkverseny, a „gólyák” avatásai, a nemzeti ünnepek méltó megünneplése, karácsonyváró rendezvények, szalagavató, ballagás, Költészet Napja, a „24 órás foci”, a Zemplén Gyõzõ Fizikaverseny, az öregdiák találkozó, az erdei iskola, a "Te Deum", az ökoiskolai rendezvények, a Kenguru-verseny, a Kaán Károly-verseny – sorolta egy szuszra az igazgató, majd a következõ levegõvétellel folytatta is azt a sort, amely gyõzelemre viheti a mostani pályázat során a gimnáziumot. – Minden évben van évkönyvünk, de megújítottuk a „Tablók Könyvét”is, amely 2002-ben az országban nálunk indult elõször, ugyanis ötletgazdája a mi öregdiákunk. Meg kell említenem, hogy haladunk a korral: nagyon informatív a honlapunk és a facebook-oldalunk, van e-Naplónk és e-Ellenõrzõnk, valamint kiadványokat is szerkesztünk az iskolához kapcsolódóan.

Engedje meg, hogy én fejezzem be a felsorolást, de csak azért, mert a riportra várakozva – és volt diákként, nosztalgiából – bejártam a Batthyány Lajos Gimnáziumot. Élõ, „külsõs” tanúja vagyok, hogy van itt 30 tanterem, 15 szaktanterem, 4 informatikai terem, 2 tornaterem, 3 sportpálya, 42 ezer kötetes, muzeális értékkel rendelkezõ könyvtár multimédia-teremmel, iskolamúzeum, Hyány Galéria, hogy az aulákat, a rendezvénytermeket, az arborétumszerû iskolaudvart vagy a saját konyhát és ebédlõt már ne is említsem.

– Azt hiszem, el is mondott minden fontosat, van még kérdés? – nevette el magát „Murafölde” fõvárosa patinás gimnáziumának igazgatója. Majd magának is válaszolva, még néhány fontos adatot közölt a döntés küszöbén álló pályázat anyagából. – A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felhívására jelentkeztünk, amelynek lényege, hogy az Új Nemzedék Központ a „Tehetségek Magyarországa” projekt keretében egy országos hálózat létrehozásán fáradozik, amely hálózat tagjai tulajdonképpen egyenként is tehetség–mintaintézmények, azaz „Minõsített Tehetséggondozó Mûhelyek”. Na mármost, e cím elnyeréséért szálltunk versenybe, hiszen ha megvan a titulus, akkor tagjai leszünk ennek az országos hálózatnak, amely régiónként négy-négy ilyen mûhelyt fogad a tagjai közé.Bejutottunk már a második fordulóba, ahol a „játékban” maradt hat iskola közül fogják kihirdetni a négy gyõztest a régiónkban.

Utolsó kérdés, amely felmerülhet az olvasókban is: mi jár ezzel a címmel a tituluson kívül?

– Évi ötmillió forintot jelentene ez a gimnáziumnak öt éven át, amit nyilván a tehetséggondozásra szeretnénk fordítani – árulta el Balogh László.– Még nem nyertünk, tehát nem akarok elõre inni a medve bõrére, de ha megkapjuk a „Minõsített Tehetséggondozó Mûhely” titulust, akkor az évi ötmillió forintot a tanulmányok, a kultúra és a sport terén, vagyis azon a három szintéren, ahol tehetséggondozást folytatunk, kívánjuk felhasználni. Pontosabban is tudok fogalmazni, hiszen a pályázat is konkretizálást kért. A matematika–informatika, földrajz–történelem területe, aztán az énekkar, illetve a tájfutás, ami hagyományosan jól mûködik nálunk néhány éve: ezek a területek részesülnek majd az elnyerni remélt pályázati forrásban közvetlenül, de közvetve minden tehetségnek jó lesz nálunk, ha nyerünk, hiszen ezzel a plusz pénzzel egy kicsit tehermentesíteni tudnánk az egyéb forrásainkat, amelyeket a nálunk folyó tehetséggondozás más területeire tudnánk majd fordítani.

A gimnáziumban készült „pillanatképeket” ide kattintva tekinthetik meg olvasóink.

Dr. Papp Attila