Amikor az ünnep megerõsít. Megerõsíti szeretetünket.

„Tamás is ott volt velük.” (Jn. 20,26) Egyházi közösséghez, családhoz tartozni legelemibb vágy bennünk. Amikor széttöredezik körülöttünk minden, „szétmennek” dolgaink, együtt kell maradnunk. Együtt a híveknek, együtt a családtagoknak, együtt a barátoknak, együtt az embereknek. Ott kell lenni velük. Közösséget vállalni az oltártól az ünnepi asztalig.

„Tedd ide az ujjadat, érintsd meg a sebeket!” (Jn. 20,27) Merészség kell hozzá, de Õ mondta: „Ne féljetek!” (Mt. 28,10)

Mindenkinek érintenie kell Jézus sebeit, különben csak a saját sebeinkkel tudunk foglalkozni, és azt gondoljuk, csak azok vannak. Sebtõl gyógyultnak lenni azt jelenti, érintem Tamással együtt Jézus sebeit, hogy a sajátjaink begyógyuljanak. Nincs más útja a gyógyulásnak.

Megerõsíti reményünket.

„Én Uram, én Istenem!” (Jn. 20,28)

Az élethez, a küzdelmekhez, a jóra, az újult erõre csak az képes,aki tud hinni abban, ennek a világnak gazdája van. Sem önt, sem engem, sem mást nem hagy veszni. A húsvét azt üzeni, Isten élebben a világban, és gyõz minden bûn és rossz felett. Aki ígytudja látni életét, az új életre kel.

„...mert láttál engem” (Jn. 20,29.)

Lássuk meg Jézusunkat a másik ember jóságában, szeretetében, a világ sok szép csodájában és termõ ágában! Mindennapi csodákat mindazok által, akik boldogok, akkor is, amikor szenvednek, akkor is, amikor betegek, akkor is, amikor keresztek alatt görnyednek. Áldott a Feltámadott kegyelmi adománya, mely képes arra, hogy a sötétségbõl a világosságra, a bûnbõl az életszentségre vezessen bennünket.

Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánok!

A szerzõ az Alsótemplom plébánosa