Péter, Katalin, Roberta napja van.
Látogatók száma : 57693567
A legdrágábbat, az életüket adták azok a hõsök Magyarországért, de legalábbis valódi hõstetteket hajtottak végre azok a bátrak, akikrõl, hétrõl – hétre megemlékezek itt, az online térben. Megérdemlik, mert azt gondolom, hogy igenis jár néhány perc és egy-két emlékezõ gondolat azoknak, akik egy-egy adott helyzetben nem törõdtek az életükkel, hanem bajtársaik és hazájuk megmentése érdekében, akár fel is áldozták azt. Ez az írás arról a néhány kiváltképp bátor katonáról mesél, akik a Trianonban igazságtalanul elvett Felvidék és Kárpátalja „visszatérése” során tûnt ki helytállásával. Volt olyan katona is köztük, akit Nagykanizsán temettek el.
Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918-ban létrejött Csehszlovákia mesterségesen létrehozott határai között körülbelül egymillió magyar ember került abba a helyzetbe, hogy egyik napról a másikra egy idegen ország idegenszívû állampolgárává deklarálták. Ezt a mesterségesen „összetákolt” csehszlovák államot az 1938-as müncheni egyezményben a fasiszta Olaszország és a náci Németország – a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos jóváhagyásával – feldarabolta. A többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, a Felvidék déli, tisztán magyarlakta sávját pedig – 1938. november 2. napján –az elsõ bécsi döntés visszaadta Magyarországnak. Szlovákia 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét, majd másnap a magyar hadsereg bevonult a még vissza nem adott Kárpátaljára, míg Cseh- és Morvaország pedig közvetlen német fennhatóság alá került.
Ezekben a magyarok számára igazságos, dicsõséges és izgalmas hetekben, hónapokban a hadseregünk katonai akcióiban résztvevõ magyar bakák sokszor gondolkodás nélkül, hõsként adták életüket egy-egy magyarlakta terület visszafoglalásáért vagy éppen megtartásáért. Csak néhányat említek alább a sok száz bátor közül.
1939. január 6. napjának hajnalán Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felõl, ahol egy kis létszámú magyar határõrs tartózkodott. A csehek közel 600 emberrel, 3 páncélgépkocsival és az általuk vontatott könnyûtüzérséggel áttörtek a magyar határon. A támadókkal a határõrökön kívül a városban tartózkodó magyar csendõrök, vasutasok, rendõrök és civilek – az újraszervezõdött Rongyos Gárda néhány tagja –is szembeszálltak (körülbelül 30 fõ), valamint harcba bocsátkoztak a nem igazán erre kiképzett honvéd térképészek is. SZARKA ISTVÁN õrmester házról-házra küzdötte elõre magát és folyamatos tüzelésével megzavarta a támadókat. A fatelephez érve, az ott lévõ cseh golyószórót kézigránáttal leküzdötte, majd ezután halálos lövést kapott. Tettéért posztumusz Magyar Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki, õ volt a legelsõ, aki megkapta ezt a kitüntetést. ROZS JÓZSEF zászlós, szintén térképész katona a határõrök közé állt, és szinte elsõként vette fel a harcot az Oroszvég felõl támadókkal. Rozs felugrott az élen haladó cseh páncélkocsira, és a vezetõ figyelõ nyílásába tette fegyvere csövét, majd beletüzelt a cseh páncélgépkocsiba. A páncélkocsi erre az út menti árokba fordult és megrekedt. A cseh páncélozott jármûbõl zsákmányolt géppuska és lõszerek felhasználásával a magyar védelem megrohamozta és elsöpörte a hídfõre állított cseh golyószórót. A küzdelem során Rozs József hõsi halált halt, és másodikként kapta meg a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Ugyanebbe a harcba kapcsolódott be katonái élén CSAPÓ JÓZSEF fõhadnagy. Nyolcadmagával kelt át a Latorca hídján, és Oroszvég felé sietett, ahonnan a csehek közeledtek. Míg az elsõ páncélkocsit Rozs József zászlós harcképtelenné tette, addig a másik kettõt Csapó és katonái futamították meg. Az árokba fordult páncélgépkocsiból kiszerelték a géppuskát, és tüzelni kezdtek a csehekre. Miközben Rozs elesett, Csapó és katonái rohammal foglalták el a csehek állását. A harc közben Koncz fõhadnagy megsebesült, akit Csapó fedezékbe próbált vonszolni: ekkor érte halálos lövés. Az erõs cseh támadó csoport megtépázva vonult vissza, így Munkács megmenekült. Csapó József tüzér fõhadnagy önfeláldozó és vitéz magatartásáért utólag a Magyar Érdemrend hadiszalagon és kardokkal díszített lovagkeresztjét kapta meg.
A 24. határvadász zászlóalj azt kapta feladatul, hogy Nagyszöllõs elõtt, Fancsika és Tekeháza térségében támadja meg a cseh páncélos utóvédeket, majd lépje át a határt, és szállja meg Kárpátalja eddig csehszlovák kézen volt, magyarlakta határmenti sávját. A határvadászok 1939. március 15. napjának kora hajnalán lendültek támadásba. A feketeardói õrs 25 fõs szakasza õrsparancsnokukkal, PÓTI KÁROLY szakaszvezetõvel az élen megtámadta a még cseh kézen lévõ Szászfalu drótakadályokkal és lövészárkokkal védett helyõrségét. A szakasz a községet négy irányból közelítette meg, de a géppuskákkal is megerõsített védõállásokból a csehek erõs tûzzel fogadták a magyar csapatot. Póti maga kezelte az õrs golyószóróját, de miután megsebesült az erõs ellenséges tûzben, a magyar támadás elakadt. A sebesült Póti nem vonult vissza, hanem parancsaival irányította a határvadászok harcát. A cseh védelem harckocsival támogatott ellentámadásba kezdett, eközben a szakaszvezetõt újból eltalálták, de a szakasza mindaddig kitartott, amíg a szomszédos õrs erõsítése meg nem érkezett. Póti a cseh harckocsi ellentámadásakor, a harcjármû géppuskájából közvetlen közelrõl kilõtt több, fejét ért lövés következtében életét vesztette. Vele együtt halt hõsi halált a határvadász szakasz 13 katonája. A harcban tanúsított vitéz és bátor magatartásáért posztumusz tüntették ki a Magyar Arany Vitézségi Éremmel. Õ volt az, aki harmadikként kapta meg ezt a kitüntetést.
A magyar csapatok közeledtére, 1939 márciusában a huszti vasútállomásról a Szics-gárdisták egy fegyverrel és lõszerrel megrakott vasúti szerelvénnyel próbáltak elmenekülni. A Vak Bottyán 14. kerékpáros zászlóalj II/2. páncéltörõ ágyús szakaszának golyószórós raja – TÓTH LAJOS õrvezetõ parancsnoklata alatt –folyamatos tüzével ezt megakadályozta. Majd 1939. március 16-án Veresmartnál került ellenséges golyószóró tûzbe a raj. Tóth tüzelõállásba rendelte katonáit, majd kilõtték az ellenséget és szabaddá tették az utat Huszt felé, ahol újabb támadás érte õket. Ezt a golyószórót Tóth puskagránáttal kilõtte. Ezután, március 24-én Szobránc mellet, Alsóhalas majornál, tüzérségi elõkészítést követõen, tucatnyi páncélozott gépkocsi támogatása mellett tört be a magyar területre a Hlinka-gárda. Tóth õrvezetõ egy páncéltörõ ágyú bravúros kezelésével négy gépkocsit is kilõtt, mire az ellenséges támadás elakadt. A másnap megismétlõdõ roham hasonló eredményt hozott: akkor az õrvezetõ két tehergépkocsit lõtt ki majd zsákmányolt két ágyút is. Hõstettéért hatodikként kapta meg a Magyar Arany Vitézségi Érmet.
1939. március 26-án a 38/1. század második küzdõ szakaszát vezette SZABADY BÉLA õrmester. A századnak a Kiskolon községet környezõ Cerbuna 434-es magaslatot kellett elfoglalnia. Szabadi és egész szakasza önként jelentkezett felderítõ-elõõrsnek. Az õrmester a szakasz élén haladt, mikor az egyik földkúp mögül géppuskatüzet kaptak. Szabadi tüzelõállásba vezényelte a szakaszt, majd a golyószórósától elvette a fegyvert, és folyamatos tüzeléssel a század beérkezéséig tartotta a vonalat. Ekkor felbuzdulva a beérkezõ század láttán, nem törõdve az egyre erõsödõ cseh tûzzel, tovább tört elõre, mire egész szakasza utána indult, így a magaslat elfoglalásában kiemelkedõ érdemük volt. Szabadi azonban súlyos lövést kapott, és 1939 április 2. napján elhunyt. A hõs magyar katonát Nagykanizsán, katonai tiszteletadással temették el: negyedikként részesült Magyar Arany Vitézségi Éremben.
Dr. Papp Attila
| További hírek: |
SZÓRÓL SZÓRA ROVAT >>>