1690 áprilisában szabadították fel a kanizsai várat a török uralom alól. Még ebben az évben háromféle emlékérmet verettek és adtak ki, ezek közül kettõ típus a Thúry György Múzeum numizmatikai gyûjteményében is megtalálható. Az emlékérmeket most a szélesebb közönség is megismerheti, hiszen ezek lettek a hónap mûtárgyai.

Mintegy négy hónapnyi ostromzár után, 1690. április 13-án gazdát váltottak a kanizsai vár kulcsai. Gyötrelmes hónapok álltak a törökök mögött: Buda visszavétele után sorra szabadították fel a többi magyar várat. Csak idõ kérdése volt, hogy Kanizsa mikor következik.

– A visszavételrõl elõször 1686-ban tárgyalt a bécsi Udvari Haditanács, de a tényleges hadmûveletre még négy évet kellett várni – mutat rá Kunics Zsuzsanna történész. – Januárban egyesítették Batthyány II. Ádám, Zichy István, Inkey János és Heissler Donát csapatait, így a kanizsai várat egy 50-60 ezres sereg vonta szoros ostromzár alá.

A törökök így lettek a vár uraiból a vár rabjai. Készleteiket nem tudták pótolni, élelemhez nem jutottak. Több keresztény foglyot is szabadon engedtek – legalább annyival is kevesebb lett az éhes száj. Többször próbáltak kitörni vagy hírnököt küldeni a török portához, de a környéken portyázó huszárok minden próbálkozásukat meghiúsították.

– Gyakorlatilag sakkhelyzetben tartották õket – mondja a szakember. – Egy korabeli történet szerint, miután az egyik hírnököt rajtakapták, lefejezték. A szerencsétlen fejét egy póznára tûzték, a nyakába pedig a következõ feliratot lógatták: „Te kanizsai aga, kiküldtél engem, hogy a szorongatott várnak segítséget hozzak. Miután ezt e földön találni nem lehet, elmentem a túlvilágra azt megkeresni.” A törökök végül több hónapnyi megpróbáltatás után adták meg magukat. Március közepén elkezdõdtek a várva várt tárgyalások Kanizsán, majd a bécsi szentesítést követõen, április 13-án kivonult a várnép.

Eltérõ adatok maradtak fenn arról, hány fõrõl is volt szó: egyes források szerint 600, másikak szerint viszont 1700-ra tehetõ a kivonuló török õrség létszáma. A magyarok katonai kíséretet és szállítóeszközöket biztosítottak a határig: Légrádig szekérrel, onnan a Dráván, hajóval folytatta útját a menet. Azok a magyar nõk, akik török férfiakkal házasodtak, szabadon távozhattak az országból.

– A hagyomány szerint kétszáz török õr itt maradt: ruhát és hitet cserélt, s az 1690 után újjáalakult Kanizsa polgára lett. Jóval késõbb, 1743-ban, amikor Batthyány Lajos megvette az uradalmat Mária Teréziától, többször hangsúlyozta, hogy apja, Batthyány II. Ádám dunántúli fõkapitány oroszlánrészt vállalt Kanizsa felszabadításában, s így voltaképp jogosan tart igényt a család a hatalmas uradalomra. Erre a késõbbiekben az utódok is elõszeretettel hivatkoztak.

De térjünk vissza 1690-be: még ebben az évben, a török alóli felszabadulás alkalmából háromféle emlékérmet adtak ki. Mindegyik típusból készült ezüst-, réz- és cinváltozat is. Kettõ fajta a Thúry György Múzeum gyûjteményében is megtalálható.

– A nagyobbik tallér két latnyi rézbõl készült, a súlya 3.5 dkg körül lehet – mondja Kunics Zsuzsanna. – Az elõlapján az látható, ahogy a török aga átadja a római vértet viselõ I. Lipótnak a vár kulcsait, a földgömbön pedig a gyõzelem római istennõje, Victoria áll, kezében egy babérkoszorúval. A hátlapján egy szárnyas hírnök hirdeti latinul: „A 90 éves török jármát lerázván ugyan e tavasz elején Lipót és Józsefnek a gyõzelmek bõ veteményét ígéri. 1690.”

Az éremnek nemcsak az elõ- és a hátlapja figyelemre méltó: oldalán a nagyobb betûk összevonásából római számokkal olvashatjuk ki az 1690-es évszámot. A múzeum tulajdonában lévõ másik érmen szintén egy allegorikus kép: Hercules és a Hydra küzdelme emlékeztet a vár visszavételére.

– A sorozat harmadik típusából nekünk nincs, de egy helyi magángyûjtõnek van belõle példánya. Ezen Lipót fiát, Józsefet ábrázolták, és egy kiéheztetett nõstény kutyát, szájában a kulcsokkal. A felirat áthallásos, hiszen a szuka kutya latinul canissa, ami nagyon hasonlít a vár nevére, azaz Canischára. A felirat szerint „Éhség tanította engedelmességre a nõstény kutyát”, ami egyértelmûen a törökök kelepcébe csalására utal.

Bár az ostromzár sikeres volt, és egy teljesen ép vár került vissza Batthyány Ádámhoz, 1702-ben, a rendi felkelésektõl tartva mégis a vár elpusztítása mellett döntött éppen az a Lipót, akit az emlékérmek egyikén megörökítettek.

Nemes Dóra

A Thúry György Múzeum numizmatikai gyûjteménye – és a Herculest ábrázoló tallér – Grünhut Alfrédnak köszönhetõ. A neves bankár az 1920-as években tetemes magángyûjteményének egy részét az akkori múzeumnak adományozta, a másik részét a város vásárolta meg az intézmény számára. A numizmatikai gyûjtemény már akkoriban is jelentõs, több mint négyezres éremtár volt, amelyben elsõsorban különféle pénzeket lehetett találni, de akadtak igazán becses emlékérmek is: az Árpád-kori és a Vegyesházi királyok vereteibõl például megvan a csaknem teljes sorozat. Ezeket sokáig a városházán õrizték, a II. világháború alatt aztán kabátokba varrva, apránként mentették ki a múzeumi gyûjteményt. Ma a kanizsai éremtár 9100 darabos, ezzel pedig a Dunántúl egyik legfontosabb és legszebb kollekciója.

Kunics Zsuzsanna a két becses érmével (Fotó: Jancsi László)