Tegnap volt Szent György napja, azé a római katonáé, aki a legenda szerint legyõzte a sárkányt. Európa nagy részén õsi pásztorünnep, az állatok elsõ kihajtásának a napja. Magyarországon a „kék egyenruhásoknak” ez nap azért is fontos, mert a hazánk belsõ rendjét és biztonságát vigyázó rendõrök ilyenkor egy kicsit megpihenhetnek – persze nem az egész állomány –, és kikapcsolódhatnak.

Meg se lehet számolni, hogy hány és hány földrajzi hely és egyéb „momentum” viseli a nevét. Itt van mindjárt Balatonszentgyörgy és Zalaszentgyörgy, Nagykanizsára pedig csodálatos a kilátás a Szentgyörgyvári-hegyegynémely pontjáról. Szent György a Római Birodalom bukása elõtt két évszázaddal (271 tájékán) született, Kappadókiában (a mai Törökország középsõ részén), majd kereszténnyé lett és emiatt– Diocletianus császár 303. februárjában kezdõdõ, és egy évtizeden át tartó, véres keresztényüldözésének elején –, fiatalon kellett vértanúhalált halnia 303. április 23. napján, Lyddában (a mai Lod városka Izraelben). A nevéhez kapcsolt sárkányölõSzent György-legenda azt a keresztény meggyõzõdést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és képes a gonoszt bármely alakjában legyõzni. A legenda szerint Silena város közelében lévõ tóban lakozott egy mérges sárkány, ami alaposan megtizedelte a város lakosságát. György katona Krisztus erejét hívva segítségül, legyõzte a sárkányt, majd megkeresztelte az egész várost, akik a sárkány legyõzése által láthatták meg a keresztény hit erejét.

Halála után hamar a szentek sorába emelték, kiváltképp nagy lett a tisztelete azután, hogy a Római Birodalomban államvallássá tették a kereszténységet. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a szent katonának. Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részén körülbelül egy évszázaddal késõbbi tiszteletét lehet igazolni. A Szentföldön is több templomot emeltek dicsõségére, ugyancsak Szíriában, Egyiptomban és Ciprus szigetén. Különösképpen nagy volt Szent György tekintélye a középkori Angliában: Oroszlánszívû Richárdnak személyes védõszentje volt, és III. Henrik idejében, az 1222. évi oxfordi zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetország több mint 160 templomát szentelték a sárkányölõ római katonának, és ünnepét is kötelezõvé tették.

György tiszteletea középkori Európában lett a legerõsebb: általában a lovagok oltalmazójaként és a zarándokok védõszentjekénttisztelték, és kevesen tudják, de rövid ideig a Dardanellák is az õ nevét viselte.Szent György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagi és nemesi rend szentje volt, hanem egyúttal az egyszerû népé is lett, mint segítõszent: védelmezte a parasztokat, lovaikat és egész állatállományukat. György pártfogását keresték továbbá a zsoldoskatonák és fegyverszállítóik, valamint a puskamûvesek és a páncélkovácsok. Ugyancsak hozzá fohászkodtak a szifiliszben és kígyómarástól szenvedõk, a pestisesek és a leprások is.Ünnepét Rómában 683 óta ülik meg.

Dr. Papp Attila