Szeretünk Nagykanizsa! Sorozatunkban azt mutatjuk meg, a város(részek) hogyan alkotnak egészet. Nyolcadik állomásunk Kiskanizsa.

Tulman Géza Kiskanizsán született és oda járt általános iskolába, ami azért is jó volt, mert már ott megismerkedhetett azokkal a folklór elemekkel, amik csak Kiskanizsára jellemzõek. Gyerekként alkalmuk volt kipróbálni magukat a városrész rendezvényein vagy a városi programokon, de ehhez persze kellettek azok a szenzációs pedagógusok is, akik erre ösztönözték õket.

– Óvó-védõ közösség volt számunkra Kiskanizsa, olyan, mint egy fészek, amiben jó lenni! – fogalmazott Tulman Géza.

Maga a hely mindennek a központját jelentette számukra, utcáit bejárva közösen fedezték fel a városrészt, és rengeteget játszottak a Kiskanizsát körbeölelõ területeken is. A környezõ szõlõhegyeket is lakóhelyükhöz tartozónak érezték, biciklivel felkerekeztek akár a Förhénci szõlõhegyre is. A kiskanizsaiságukat bátran vállalták és vallották.

A miklósfai városrészben és a Batthyány Lajos Gimnáziumban is dolgozó pedagógus ma is kerékpárra ül a tanítványaival, és egy-egy túra keretében megmutatja nekik azokat a régi emlékeket, amelyek még fellelhetõk, és azokat a helyeket, ahol gyermekként nevelkedett.

Középiskolásként a Dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumban kapott feladatai során megismertethette Kiskanizsa helyi értékeit az osztálytársaival, s kötõdése ezzel csak erõsödött a szülõföldjéhez. A fõiskolán, késõbb az egyetemen is bemutatta azokat a Kiskanizsán gyûjtött nyelvjárási anyagokat, amelyben az úgymond régi, sáska életrõl mesélnek az asszonyok. Ezeket a felvételeket ma is igyekszek megmutatni a diákoknak.

– A városrész, a kulturális és néprajzi értékei mellett nyelvészetileg is különleges, hiszen a kiskanizsai tájszótár az egyik legfontosabb nyelvjárási szótár a mai napig Magyarországon – hangsúlyozta. – Az ember büszkén mutatja a tanítás során, hogy bizony ilyen tájszavak léteztek ’anno régen a falusias jellegû városrészben.

Amióta Tulman Géza tanít, aktív aktív részese a városrész kulturális életének. Elsõként Horváth Jánosnéval dolgozott együtt a minden év május utolsó vasárnapján megrendezett hõsök napján, amelyen énekelt, verset mondott, konferált, sõt az utóbbi években a szervezésben is segít. Szerinte ez Kiskanizsa egyik legfontosabb és legszebb rendezvénye, amikor megemlékeznek a két világháborúban elesett hõsökrõl. A pedagógus három éve a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony templom kórusának az egyik vezetõje. Mint mondta, igyekeznek a vallási összejöveteleken kívül más városrészi eseményeken is fellépni, de legfontosabb kötelességüknek a templomi szolgálatot tartják. Emellett, tagja a Farkas Ferenc énekegyüttesnek, és ahová a munkája szólítja, a miklósfai templom kórusának is. Tõle telhetõen igyekszik tenni a városrészéért és a városért, közremûködik és segít mindenhol, ahol számítanak rá.

Bakonyi Erzsébet